A 40-szeres válogatott játékos a Székesfehérvári Építőkben kezdte pályafutását, majd a soproni Erdészeti Egyetem elvégzése után tért vissza Fehérvárra. Sopronban, az 1950-es években a Bogár fivérek fémjelezte csapat eljutott a megyei bajnokságtól az NB I-ig. Az 1952-es helsinki olimpián is szerepelt a magyar válogatottban és mind a hat mérkőzésen pályára lépett. Az 1955-ben Budapesten Eb-aranyérmes válogatott csapatkapitánya, 1948 és 1961 között csapatainak edzője is volt. Pályafutásának befejezését követően tovább szolgálta a székesfehérvári kosárlabda sportágat, több évtizedig a sportklub elnökségi tagja volt.
Sportolói és sportvezetői tevékenysége elismeréseként Székesfehérvár Közgyűlése 1992-ben Pro Civitate, majd 2007-ben Székesfehérvár Sportjáért díjat adományozott részére.
