– Meglepett ez, de nagyon jólesett. Elérzékenyültem, ám tisztában voltam vele, hiába az van írva a kitüntetésre, hogy Ocskay Gábor István, ezt sok ember kapta. Mindazok, akik évek óta velem dolgoznak Székesfehérváron, és a magyar jégkorongért. E tény kötelezettséget is jelent a számomra: a zászlót tovább kell vinni amíg a Jóisten erőt ad a munkához. A várakozás majd egy órája alatt mindenféle gondolataim voltak. Egyrészt nagy dolognak vélem, hogy olyan nagyságokkal kaptam meg a díjat, mint például Hargitay András. Aztán az, hogy a gyerekeknek, városlakóknak, a sportágat segítőknek is jár egy rész ebből. És leginkább arra, hogy a kereszt fele fiamat, Gábort illeti… – nyilatkozta idősebb Ocskay Gábor, a kitüntetés átvétele után.
A párterápia nem vált be, jobbnak látták elengedni egymást.
