Merész András csapata 10-9-re kikapott Spanyolországtól az olimpiai torna elődöntőjében, ezzel eldőlt, hogy Ausztráliával a bronzéremért csaphat össze két nap múlva. A spanyolok a döntőben az Egyesült Államok együttesével vívnak majd.
– Jobbak voltak? – kérdeztük Takács Orsolyát a meccs után.
– Jobbak. Azt hiszem, jobban elviselték a terhet, hogy a döntőbe jutás a tét. Tanultunk a csoportmeccsen elkövetett hibáinkból, de valahogy mégsem tudtunk föléjük kerekedni. A védekezésünk a második félidőre összeállt, megfordíthattuk volna, de nem tudtuk megragadni a lehetőségeket, és azt, hogy nagyobb lendületbe jöjjünk.
– Mit mondott Merész András a meccs végén?
– Azt, hogy van még egy meccs, amit meg kell nyerni, hajrá előre.
A mieink kapitánya ezúttal is objektíven és higgadtan értékelte a látottakat, és már előretekintett (még Rióra is).
„Nagyon büszke vagyok a csapatomra. Körülbelül egy éve, a sanghaji világbajnokságon ez a két csapat a 9-10. helyért játszott. Akkor azt mondtam, ez a jövő két csapata, és az egyik ott lesz Londonban, Rióban pedig megnyerheti valamelyik az olimpiát. Mindkettő itt van Londonban, és mindkettő éremért játszhat, sajnos a spanyolok mennek az aranyéremért.
Sokkal nehezebb lesz a bronzmeccs, mint amilyen az arany lett volna, csalódott csapattal ezt nehéz megoldani, ráadásul az ausztrálok cseppet sem gyengébbek az amerikaiaknál. Az eddigi bravúrokhoz még valami nagyon nagyot kéne odatenni. De az a rengeteg drukker, aki itt volt, és az a több millió szurkoló otthon, megérdemli azt, hogy odategyük magunkat azon a meccsen is, mint ahogyan mindegyiken kitettük szívünket, lelkünket” – mondta a magyar kapitány.
A mérkőzés egy szakaszában talán lejtett a pálya a spanyoloknak, de Merész András szerint ez nem mérvadó a végelszámolásnál.
„Egy vereség után nem illik a játékvezetéssel foglalkozni, főleg, hogy mi a fórokból nagyon kevés gólt lőttünk. Saját magunkkal kell foglalkozni, hisz volt, hogy kettős fórt adtunk le. Minden játékosomnak megremegett a keze, de mivel az én hangom is egyfolytában remegett, egy rossz szót nem tehetek a játékosaim felé, aki látta a meccset, tudja, hogy szívvel, lélekkel játszottak. Sajnálom, mert a magyar női vízilabda megérdemelne most már egy érmet, erre még van 48 óra, hogy eldőljön, meglesz-e.
Három és fél perccel a vége előtt a háromgólos spanyol előny és a taktikus játékuk előrevetítette azt, hogy mi lesz a vége. Ekkor azt mondtam a lányoknak az időkérésnél, tegyék oda magukat, a szurkolók megérdemlik, hogy szívvel játszanak. Nem mondtam taktikát, csak azt, hogy az utolsó négy perc nem arról fog szólni, hogy esetleg döntetlenre hozzuk a meccset, aztán majd lesz valami, hanem arról, hogy milyen lesz az ausztrál meccs. Mert ha leeresztünk, akkor úgy leeresztve kezdjük majd a bronzmeccset is” – értékelte az elődöntőt a magyar szövetségi kapitány.
