Az Európa-bajnokságon egyesben szerzett második helyed a német Katrine Wagner-Augustin mögött a jelenlegi felkészülési állapotodat figyelembe véve a realitás?
Igen, pontosabban nem tudom. Csak azt, hogy remélem, az olimpián azért ez jobb lesz. Ha az időeredményemet nézzük, az elég jó volt.
Kovács Katalin egy korábbi kérdésemre azt mondta a négyes kvalifikáció után, hogy nem volt meglepetés a hajó sikere, még akkor sem, ha te akkor még nem voltál olyan formában, amilyenben ők, hisz te az utolsó válogatókon már nem vettél részt. Ennek fényében nincs ok a szégyenkezésre.
Nincs, de jobb lett volna Európa-bajnokként menni az olimpiára. Azzal együtt, hogy már négy hete hosszabb pályákat evezek, a második hely jó alap lehet a folytatásra.
Volt egy kis betegséghullám a csapaton belül, ami téged nem ért el. Tényleg ennyire figyelni kell mindenre?
Igen, egyrészt a doppingellenőrzések miatt. Figyelni kell arra, hogy az italainkba ne keverjenek semmiféle szert, csak saját magunk által felbontott italokat fogyasszunk. És még az sem jelent teljes biztonságot.
Idegfeszítő lehet.
Az is, de remélem, nincs olyan ember, aki kihasználná a helyzetet és rosszakarónk lenne. Figyelni kell az étkezésre is, nehogy romlott étel kerüljön a közelünkbe. Eperleves semmiképp.
Mi jön ezután?
Hat hét van hátra, most alapozom tovább, ami keményebb lesz az eddiginél. Csapatban jobban meg tudjuk egymást hajtani, egyesben ez másként megy.
Hogyan birkózol meg azzal, hogy tőled mindenki aranyat vár? Mégiscsak egy teher ez, és ott van a tudat is, hogy – sajnos – egy ezüst ebben az országban már csalódásnak számít.
Én ezt úgy próbálom meg feldolgozni, hogy például most nem hallottam meg a kérdésed. Félretéve a viccet: nem az okoz feszültséget, hogy más elvárja tőlem, hanem az, hogy aztán én magamtól is elvárom. Ez egy léc, amit át szeretnék ugrani.
