Sport

Győztesen búcsúzna a hokiválogatott a vb-től

A magyar jégkorong-válogatott szombaton a divízió I-es világbajnokság bronzérméért száll harcba Nagy-Britanniával.

Már csak egy mérkőzés vár a magyar válogatottra a ljubljanai divízió I-es jégkorong-világbajnokságon. Ha megnyerik a szombat délutáni britek elleni találkozót, akkor biztos, hogy a harmadik helyen végeznek, ami ebben a mezőnyben bravúrnak számít. Megnéztük, hogyan készül a csapat az utolsó összecsapásra. Kérdéseinkre Kangyal Balázs és Kovács Csaba válaszolt.

A csütörtöki vereséget követően látott arcok után most öröm nézni a játékosokat a jégen: az átmozgató edzésen -(felülről legalábbis úgy tűnt) kiváló hangulat uralkodott. Egy-egy szebb kapura küldött lövés után jött az ünneplés, kihagyott, kivédett helyzetek után pedig a fricskák egymásnak. A csapatot a lelátóról szemléltük Kangyal Balázzsal, a magyar válogatott általános igazgatójával.

„Sok gólt kaptunk. Azt mondja a fáma, hogy ha valamit el akarsz érni egy ilyen tornán, akkor három és fél gól felett kell lőnöd egy mérkőzésen, és két és fél gól alatt kell kapnod. Ha ezeket a számokat tudod hozni, akkor lehetsz sikeres. Ez nem garancia semmire, de a nagy számok törvénye alapján ez elvileg működik. Az első két mérkőzésen ezt hoztuk, még túl is teljesítettük.  A második kettőn pedig nem sikerült. Nem azért, mert nem védekeztünk jól, hiszen a kapusunk remekül védett, inkább a kiállításból volt túl sok” – elemezte a torna első négy mérkőzését Kangyal Balázs.

“Mindkét meccsnek egy 5-3-as szituáció (mikor kettős emberhátrányban játszottak – a szerk.) volt a kulcspontja, mindkétszer gólt kaptunk, és ott fordult meg a mérkőzések képe. Érdekes játék a hoki, hogy két ilyen apró nüanszon múlhat egy-egy meccs. A bírók nem voltak egyébként annyira tragikusak, de mind a két esetben hibáztak ezeknél a kiállításoknál. Tulajdonképpen ezzel nekünk el is ment a sanszunk arra, hogy feljussunk az A csoportba.

Hozzá kell tenni, hogy a szlovének és az osztrákok is erősebbek, mint mi. A sportban sok minden megtörténhet, ettől függetlenül lehetett volna nyerni. Ebben a csapatban benne volt a lehetőség, jó játékosokból áll, minden klappol.

Nem nyerhet mindig mindenki. Az elmúlt időszakban azért volt pár olyan, hogy szerencsénk is volt. Most abszolút nem volt ezen a két meccsen, de lehetett volna keresnivalónk. Ez most így alakult,  ezen már kár keseregni. Meg kell nézni, hogy mik az igazán komoly hozadékai ennek a dolognak. Ezeket kell beépíteni a következő évben a munkánkban, hogy a következő világversenyen ne legyen mondjuk egy Szlovénia ellen – akármilyen bíró van – 26 perc kiállítás, mint most. Ez  majdnem egy fél mérkőzés. Ha öt az ötben maradunk, akkor mindig jók leszünk” – foglalta össze az eddigi tanulságokat a volt csapatkapitány.

Eközben a jégen Kevin Primeau szövetségi kapitány, mintha csak Kangyal Balázsnak akarna igazat adni, épp azt magyarázza a játékosoknak, hogy oda kell figyelni a következő meccsen, hogy ne legyen ennyi kiállítás.

Visszatérve az eredményekre: „Csalódottak voltunk. Mindenki arra számított legbelül, hogy valamilyen módon az első kettőbe odakerülünk. Jövőre meg el tudunk menni küzdeni Finnországba és Svédországba (idén és 2013-ban is ez a két ország rendezi közösen a hokielit vébéjét – a szerk.). Ezen túl magunkat tenni, mert egy sportoló nem rágódhat sokat a múlton. Ha megteszi akkor sose fogja sokra vinni. Egy ilyen sorozatban rögtön lesz egy következő nap, és megint bizonyíthatunk, megint megmutathatjuk, hogy jobbak vagyunk” – világított rá arra, amit már eddig is gyanítottunk, hogy az összes óvatos nyilatkozat ellenére, azért nagyon vágytak a feljutást jelentő első két helyre.

Az újabb bizonyításra lehetőség adódik még a szombati meccsen, ahol a győzelem a magyar csapat biztos bronzérmét jelenti. „A britek nagyon jól játszanak, nagyon egységesek, nagyon kemények. Bárkit meg tudnak verni. Ami kulcs tud lenni, az az, hogy öten kell maradnunk, akkor van sanszunk” – szögezte le Kangyal Balázs.

Vége az edzésnek, a  játékosok lassan visszaszivárognak az öltözőbe. Az elsők közt elkészülő Kovács Csabát arról faggattuk, hogy telt a szünnap.

„Pihenéssel töltöttük a délelőttöt, volt egy kis időnk aludni. Ebédidőben is szabadprogram volt, ott ehetett mindenki, ahol szeretett volna. Most volt egy átmozgató edzés csapatfotózással.”

Kitért az utolsó két mérkőzésre is: “Szorosabb meccset szerettünk volna, a végén összeestünk egy kicsit, nekik meg minden bejött.  A szlovének ellen az eredmény közelebb volt, ott jobban tudtuk tartani magunkat. Az osztrákok elleni meccs első harminc percében viszont jobbak voltunk. Sajnos ott, mikor kimaradtak az előnyök, a helyzeteink, ott valahogy megtört a lendület. De alapvetően az osztrákok elleni első harminc percünk volt a legjobb” – értékelt a csatár.

A kiállításokat ő is sokallta: „Tudjuk, hogy szigorúan nézik, nem szabadna esélyt adni a bíróknak, hogy befújják. Ezekkel a botkiállításokkal (bottal akasztás, bottal ütés és társaik) hadilábon álltunk. Bízom benne, hogy kicsit okosabban játsszunk, mert ennyi kiállítást, mint amennyit az utolsó két meccsen kapunk sokkal gyengébb csapatok ellen sem biztos, hogy el tudunk viselni. Ez egy borzalmasan nagy hiba volt.”

Szombatot illetően pedig: „Alapvetően mindenki egy kicsit szomorú volt, hogy elmentek az esélyek. A szurkolóink miatt, meg magunk miatt is komolyan készülünk a holnapi mérkőzésre, hogy nyerni tudjunk. Szeretnénk bebiztosítani a bronzérmet.”

Pálfi Rita

Ajánlott videó

Olvasói sztorik