Szepesit a Magyar Rádióban köszöntötték (Fotó: MTI)
„A szerelmem és a szenvedélyem a rádió volt” – nyilatkozta pár évvel ezelőtt Szepesi György Vitray Tamásnak, és „hajlunk rá”, hogy elhiggyük a legendás riporter vallomását.
1945. augusztus 20-án közvetített először a rádióban egy magyar-osztrák válogatott labdarúgó mérkőzést. 15 olimpiáról tudósított, és egy jubileumi időpontban, alkalmi visszatérésként 2005. augusztus 14-én, a magyar-argentin válogatott focimeccs szünetében 15 percig beszélt a rádióban.
Ezzel a 60 évvel a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a leghosszabb ideig közreműködő rádiós, de később is volt egy sporttörténeti műsora, így a 65. jubileumi év is „összejött neki”. (mellette a Sport TV-n kapott műsort).
Gondolatok Szepesi Györgytől:
Sokak máig kedvenc rádiós személyisége Friedländer György néven született 1922. február 5-én, Budapesten. Édesapja Szepesváralján született, ezért vette fel a Szepesi nevet.
Gyerekként focizott, de tudta magáról, hogy nem viheti sokra, mint akkori barátai, például Puskás Ferenc vagy Szusza Ferenc, így abbahagyta a játékot. A sportot és a mozgást nem, még pár évvel ezelőtt is teniszezett és úszott.
1944-ben Ukrajnába és Kelet-Magyarországra került munkaszolgálatra, édesapja viszont nem élte túl a buchenwaldi koncentrációs tábort. Pár évvel ezelőtt egy interjúban elmondta, 85 éves koráig nem tudta, apja hol halt meg, és sajnálja, amiért nem írt több levelet neki, nem tartotta benne a reményt, amíg távol voltak egymástól. Elmondása szerint rengeteg keresztény születési anyakönyvi kivonatot gyártottak, hogy másokat megmentsenek, édesapját nem tudta, mert mire hazajött a munkaszolgálatból, őt már elvitték.
Hivatásának tekintette a munkáját, nem rutinból, hanem szenvedélyből közvetített minden esetben, volt szó labdarúgásról vagy éppen vízilabdáról. Végigkísérte az Aranycsapat legendás pályafutását, sokan a csapat 12. játékosának nevezték.
A legendás 6-3-as mérkőzés Szepesi hangjával:
Nagy zenerajongó, gyerekkorában zongorázni is tanult, később szenvedélyes lemezvásárló lett, 1955-ben Edith Piafot élőben hallgatta Párizsban.
A sport mellett a politikai újságírásba is beletanult: 1974 és 78 között az MTI bonni tudósítója volt, majd hazatérve 1981-től 1992-ig a Sport Főosztályt vezette a Magyar Rádióban. Társadalmi megbízatásokat is vállalt szeretett sportágában: 1979 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság, s – 1982 és 94 között – a világszövetség, a FIFA végrehajtó bizottságának a tagja volt.
Lőj, lőj, lőj, lőj Dömötör:
Nem városi legenda, hogy többen lehalkították a tévét, hogy Szepesi rádiós hangját hallják egy-egy mérkőzés alatt.
Gyakran szerepelt a televízióban is, tévéjátékokban, valamint különböző szórakoztató műsorokban volt szereplő, sokszor együtt jelent meg Vitray Tamással, aki a DigiSport legutóbbi Kibicek című műsorában a magyar sportújságírás és rádiózás minden kétséget kizáróan legnagyobb egyéniségének nevezte Szepesit.
A Magyar Rádió nevében Jónás István vezérigazgató és Novotny Zoltán köszöntötte a héten a 90 éves legendát. Utóbbi kiemelte, mekkora alázattal szolgálta Szepesi a labdarúgást és a rádiót.
“Aligha van olyan ember, aki nála nagyobb szenvedéllyel szerette mindkettőt. Műsorait szerényen és öntudatosan készítette el, megérezte, tudta, mit szeretne hallani a hallgató, miből lehet siker. Elindítója volt a körkapcsolásos közvetítéseknek, a kívánságműsoroknak, előnyben részesítette és kezdeményezte az élő adásokat. Otthonosan mozgott a közéleti műsorokban, a filmgyárban, a televízióban is, sportirodalmi tevékenysége jelentős” – mondta Novotny Zoltán.
