A Honvéd messze volt a visszavágástól

A Magyar Kupa fináléjában – nem kevesek szerint vitatható módon – kikapott egy hajrában született góllal a találkozó közben már három találattal is vezető, címvédő Honvéd, de a bajnoki menetrend szeszélye folytán már ezen a víkenden lehetősége nyílott revánsot venni a Tisza-partiakon, akik a Kőér utcában is szerették volna megőrizni veretlenségüket.

Úgy indult, hogy ez sikerülhet is, hiszen az elején hazai vezetésről fordított 4-1-re a Szeged annak dacára, hogy már az első negyedben elveszítette egyik legjobbját, a háromszoros olimpiai bajnok center Molnár Tamást, akit durvaságért – cserével – végleges kiállítással büntettek. A hazaiak – akiknél jó ideje hallani fizetési késedelmekről, anyagi nehézségekről – módfelett bizonytalanul, enerváltan és feltűnően dekoncentráltan pólóztak, s támadásaik végén rendre a kapufát tesztelték, míg a vidéki együttes sorozatban élt lehetőségeivel.

Kövess minket a Facebookon is!

Az újdonsült edző, Vincze Balázs – Kásás Zoltántól “megörökölt” – csapata folytatta jobban a második félidőt is, egyre növelte az előnyét a harmadik nyolc percben, míg Vad Lajos alakulata változatlanul a szétesettség jeleit mutatta.  A meccs legelején lőtt találatot követően 21 perc (!) elteltével volt képes újból eredményes lenni a Honvéd, de ekkor már 7-1-re meglépett a vendéggárda.

A sportágnak ezúttal inkább csak “ellenhírverést”, semmint jó propagandát csapó mérkőzés negyedik negyede némi bizonyítványjavítást hozott, amennyiben a vendéglátók immár “emberes” lövésekkel egyre közelebb férkőztek (6-8) – miközben a Szeged “sikerrel lesüllyedt” a Honvéd addigi szintjére… -, a vége azonban ezzel együtt sima hazai vereség lett.