Széles: Gyurta aranyért megy Sanghajba!

Gyurta Dániel mestere, Széles Sándor az aranyérem esélyesei közé sorolja tanítványát 200 méter mellen a sanghaji vb-n.

„Semmit sem utálok jobban, mint jósolni, de ilyentájt – pár nappal az aktuális világversenyre történő elutazás előtt – mindig felteszik a kérdést az újságírók: mit várok? És igazatok van, mert ki más válaszolna erre a kérdésre, mint az edző?!” – filozofált Széles Sándor a Komjádi-uszoda ötvenes medencéjének partján, miközben a lábunk előbb a Jövő SC teljes világbajnoki garnitúrája szelte a hullámokat, köztük természetesen Gyurta Dániel is.

– Hát akkor: mit vár?

– Az a baj, hogyha az ember úgy érzi, talán nem sikerült tökéletesen a felkészülés, nem születtek a várakozásnak megfelelő idők az edzéseken, és ambivalens érzései vannak – mert most ilyenek vannak -, akkor vajon hogyan nyilatkozzon. Két hónappal ezelőtt egy interjúban kifejeztem a kétségeimet, és akkor kaptam a fejemre a pszichológusunktól, hogy mit tettem, összerombolom a tanítványom önbizalmát. Szóval, nem könnyű. Egyébként nincs gond az ambivalens érzésekkel.

– Mert?

– Mert volt már olyan verseny, amelyik előtt kétségek között vergődtem, aztán Dani mégis győzött. Különben ezzel a két hónappal ezelőtti nyilatkozatommal sem volt semmi baj, utána Dani rátett egy lapáttal, s kiegyenesedtünk.

– Ezek szerint vigyázni kell a nyilatkozatokkal?!

– Ó, de még mennyire! Akkor is erőt és önbizalmat kell sugározni, amikor padlón vagyunk, figyelni kell az összes úszót, mindegyik csúcsformában van, mindegyik élete eredményét várja – aztán vagy bejön, vagy nem. Persze alapvetés, hogy lehetőség szerint ne rombold az úszód önbizalmát.

– Tehát fő a hurráoptimizmus!

– De ez sem igaz! Mert ha folyton kikiáltom csúcsfavoritnak a versenyzőmet, úton, útfélen azt nyilatkozom, hogy minden rendben – aztán be sem kerül a döntőbe, akkor egyszerűen hiteltelenné válok mindenki számára. A média előtt, a versenyzők előtt, a szülők, a közvélemény előtt. Na, most akkor legyél okos…

– Nem könnyű…

– Vegyük csak az utóbbi egy évet, ne a tizenkettőt, amióta dolgozom Danival. Sok minden bekerül egy kosárba, s a végén kijön belőle valami. Voltak jó és rossz edzések, vannak bizonyos kérdőjelek bennem, bár hozzáteszem, hogy amióta így állok hozzá a kérdéshez, rendre jól szerepelünk a világ- és Európa-bajnokságokon.

– Szerintem Dani van eléggé intelligens ahhoz, hogy őszintén lehessen beszélni vele.

– Pontosan erről van szó. Ha elmondom neki a frankót, talán még le is veszem valamelyest a válláról a terhet.

– Hány százalékosra sikerült az éves felkészülés?

– Az országos bajnokságig kissé le voltunk maradva a tervekhez képest. Időeredményekben és az edzéseken mutatott formát illetően is. Kicsit többet vártam Danitól a rövid pályás világbajnokságon, a nemzetközi versenyeken – bár Barcelonában, a Mare Nostrumon nyert, de az általam reméltnél gyengébb idővel -, de az országos bajnokságon utolérte önmagát. A tavalyi, textilruhás időket. A 2:08,95-ről beszélek, mert a római vb-n, a szuperdresszben úszott 2:07,64-es Európa-csúcsa más kávéház. Ez a 2:08,95 egy éremhez elég lehet, de a győzelemhez aligha. Nagyon remélem, hogy csak a kincstári pesszimizmus beszél belőlem.

– Mégis mi a gond?

– Lehet, hogy semmi. Azt látom, hogy az edzéseken nagyon gyors. És a stílusa, a technikája is egyben van, ami a mellúszásnál kulcskérdés.

– Akkor?

– Azt nem tudom, hogy a legendás hajrája most milyen lesz. Ez még számomra is rejtély. A technikája, ismétlem, rendben van, ennyi év után hadd legyek szerénytelen: ezen a téren talán az egész világon én vagyok a legjobb.  Ebben nem rossz a mi kis teamünk, ha valami probléma van, azt rögtön kijavítjuk.

– A rutinnal sincs baj.

– Nincs, Dani 22 éves korára annyi versenytapasztalattal rendelkezik, mint más harmincévesen. Az önbizalma mindig rendben volt, árad belőle, hogy nyerni akar és fog.

– Kit tekint a legnagyobb ellenfélnek?

– A négyszeres olimpiai bajnok, lassan 29 éves japán Kitadzsima Koszukét. Kénytelen vagyok. Az óriási rutin mellette szól, még ha a világranglistát a Danival egyidős Tomita Naoja vezeti is, aki a rövid pályás vb-n, Dubajban megverte Danit. Tomita idén egyébként 2:08,25-öt úszott, ez nemcsak az év legjobbja, hanem a textildresszben úszott legjobb is. Csakhogy ezt tavasszal úszta, a japán bajnokságon, ahol ez élet-halál kérdése volt, mert különben nem juthatott volna ki a sanghaji vb-re. Mostanában meg 2:14-eket úszik…

– Dani idén találkozott Kitadzsimával?

– Nem, tavaly, a Mare Nostrumon, Monte Carlóban találkoztak legutóbb, akkor – paradox módon – Kitadzsima a 200-at nyerte, Dani meg a 100-at…

– Dani a szoros versenyek specialistája, nem?

– Így is lehet mondani, meg úgy is, hogyha valaki egy századdal nyer, akkor ahhoz egy kis szerencse is kell…

– Tizenkét éve dolgoznak együtt Gyurta Dániellel, tízéves kora óta edzi. Mi változott eközben?

– Szaporodtak az évgyűrűk, benne és bennem is. Nem vagyunk elnyűhetetlenek. Kicsit több a súrlódás az edzéseken, mint régen, Dani önállóbb, de azt is mondhatnám, önfejűbb lett. Ennek megvan az előnye is, alkotóbban tud részt venni a szellemi munkában. Szóval, jól megvagyunk egymással.

– Most már nem tudok kiigazodni. Akkor most jól sikerült Dani felkészülése, vagy rosszul? Esélyes Sanghajban vagy nem?

– Persze, hogy jól sikerült, az utolsó hetekben minden a helyére zökkent, és Dani ott van az aranyérem maroknyi favoritja között 200 mellen.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.