„Az én hibám a gyengébb támadójáték, mert a több mint háromórás délelőtti edzés – amit egyébként meccsnapon nem szoktam vezényelni – megtette a hatását. Ezért elnézést kérek a leányfalusi közönségtől”, nyilatkozta Kemény Dénes szövetségi kapitány percekkel a görög meccs lefújása után a medenceparton. A szakvezető ennél bővebb elemzésre nem vállalkozott, megtette ezt helyette egyik kulcsjátékosa és legfőbb segítője.
Szivós Márton negyedik világbajnokságára készül – 2005, Montreal, 2007, Melbourne és 2009, Róma után -, a Honvéd mindenese a keret rutinosabb tagjai közé tartozik.
„Én azt mondom, hogy száz százalékig már nem is voltunk itt fejben, már mindenkinek – nekem legalábbis határozottan – a vasárnapi utazás járt a fejében”, bocsátotta előre a 29 éves kétszeres vb-ezüstérmes pólós.
– Azért nem nevezném teljes kudarcnak a görögök elleni 5-5-öt.
– A védekezéssel tényleg nem volt baj, viszont elöl, a lövéseknél nem volt szerencsénk, s talán a koncentráció is hiányzott.
– Vasárnap utaznak, Szingapúron keresztül. Játszanak még edzőmeccset a városállamban?
– Játszunk, nem is egyet. Számos komoly válogatott választotta ezt az útvonalat, néhány napot mi is ott töltünk, meg a szerbek, talán a horvátok, s az ausztrálok is. Velük játszunk edzőmeccseket a július 18-i vb-rajt előtt, amikor majd helyi idő szerint délelőtt fél tízkor Montenegróval mérkőzünk.
– Negyedik világbajnokságán – két ezüstérem és egy ötödik hely után – jó lenne győzni… A csapatért, a szurkolókért és önmagáért is.
– Én úgy gondolom, hogy közös a cél. Mindenki nyerni akar. Abszolúte bizakodó vagyok, úgy látom, hogy bár még nagyon sok javítanivalónk van, illetve nem nagyon sok, de azért van, szóval, pontosan tudjuk, hogy mit kell kijavítanunk. És ki is fogjuk július 18-ig. És ha kijavítottuk, akkor nagyon jó esélyeink lesznek a világbajnokságon.
– Egy tízes skálán most hová helyezné a válogatott készültségi szintjét?
– Egytől tízig? Hát, olyan hét és feles. Igaz, a tízes szinten soha nem lehet elérni, csak megközelíteni.
– Akkor egyáltalán nem állnak rosszul.
– Szerintem sem. Jó lenne fölmenni nyolc és félig, esetleg kilencig.
– És azzal már lehet nyerni?
– Úgy gondolom, hogy igen.
Benedek Tibor 1991 januárjában, Perthben szerepelt először világbajnokságon, s ettől kezdve a 2007-es melbourne-i vb-ig egyiket sem hagyta ki, kivéve a 2005-ös montrealit szívritmuszavarai miatt. A 2009-es római vb után ez lesz a második, amelyen minden idők egyik legnagyszerűbb pólósa a válogatott másodedzőjeként vesz részt.
– Mennyire volt tervezett ez az eredmény, ez a kissé visszafogott játék?
– Valóban, délelőtt volt egy erős tornatermi edzés, aztán meg egy szokásos foglalkozás a vízben. Elfáradtak a fiúk, plusz még meglehetősen meleg volt itt a víz a leányfalusi medencében. Elmaradtak azok a lefordulásaink, amelyek át szokták lendíteni a csapatot a holtponton, amikor nem megy az emberelőnyök kihasználása.
– És hát a görögök sem kutyaütők…
– Egyáltalán nem. Rutinos csapat, amely – ha talál öt gólt – meg tudja tartani az eredményt, semmit sem kockáztattak, olykor meg sem próbálták átlőni a zónánkat, csak egyszerűen elhajították a labdát, nehogy leforduljunk. Szóval, nem könnyű játszani ellenük, tavaly is nagyon megszenvedtünk ellenük az Eb-n. Most kétszer legyőztük őket pár nap leforgása alatt, nyilván a harmadikra nagyon odafigyeltek. Mi meg talán egy kicsit könnyebben vettük…
– Jókor jött ez a…mi is? Pofonnak nem nevezném…
– Pofonnak én sem, nevezzük értesítésnek, amiből le tudjuk szűrni, hogy min kell javítanunk. Nem minden meccs lesz olyan, mint a Vodafone Kupa sétagyőzelmei. Tizennyolcadikán Montenegró az ellenfél, ami más kategória.
– Talán egy kicsit túl jól is játszottunk a Margitszigeten.
– Nem, túl jól sohasem játszik egy csapat, ilyen gond nincs. Ez egy remek csapat, amelynek a tagjai bíznak magukban. És csapatként is bizonyították már számtalanszor, hogy tudnak vízilabdázni. Nyilván egy világbajnokságon sok olyan válogatottal találkozunk, amelyek hozzánk hasonló játékerőt képviselnek. Nekünk ezekre a nagycsapatokra kell készülnünk. Be kell lőnünk az emberelőnyöket, és ki kell használni azokat a – kevés – adódó lehetőségeket, amelyeken egy vb-arany múlik. Higgadtan, nyugodtan kell odaérnünk, hogy a vb-aranyról döntő utolsó emberelőnyt belőjük. Az ellen a három-négy csapat ellen, amelyek tényleg számítanak.
– Lehet még arra fogadni a bukmékereknél, hogy ön játékosként lesz ott a londoni olimpián?
– Hát, én az ön helyében erre már nem fogadnék.
– Egy fillért se tegyek föl?
– Nézze, egy százaléknyi esély mindig van, amíg nem fejeztem be a játékos-pályafutásomat. Amíg a Reccóban játszom, addig mindig van matematikai esély. De ez nem több egy százaléknál.
