A többieket vagy hírbe hozták a tiltott teljesítményfokozókkal, vagy eljárás is zajlott ellenük, ám a szombaton rajtoló francia országút körverseny 108 éves története során mindössze egy bajnokot fosztottak meg utólag doppingolás miatt a címétől: a 2006-os győztes amerikai Floyd Landis helyett egy évvel később az eredetileg második spanyol Oscar Pereirót hirdették ki győztesnek.
Az utóbbi tíz Tour-győztes doppingügyei:
Alberto Contador (spanyol): 2007, 2009, 2010
A 28 éves kerekes augusztusban áll a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé. A nemzetközi szövetség tavaly függesztette fel a versenyzői jogát, miután a Touron adott egyik mintájában klenbuterol nyomaira bukkantak. A spanyol szövetség idén februárban felmentette, mert bizonyítottnak látta, hogy szennyezett marhahússal került a szervezetébe a tiltott anyag. Az UCI és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség megfellebbezte a döntést. Ha a CAS helyt ad a fellebbezésnek, visszamenőleg törlik a spanyol versenyző idei eredményeit, így a Giro d’Italián aratott győzelmétől is megfosztja. Contador neve már 2006-ban is felmerült, mint a spanyol “doppingdoktor”, Eufemiano Fuentes egyik kliense.
Oscar Pereiro (spanyol), bajnok: 2006
A zöld asztalnál szerezte meg utólag a sárga trikót, miután Floyd Landistól elvették a győzelmet túl magas tesztoszteronszintje miatt. Pereiro ugyanazon a Touron pozitív szalbutamoltesztet produkált, de később bizonyította, hogy igazoltan szedett egy asztma elleni szert, amely az anyagot tartalmazta.
Lance Armstrong (amerikai): 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005
Az amerikai hatóságok egy éve nyomoznak a hétszeres győztes texasi után, ha terhelő bizonyítékot találnak, az alapjaiban kérdőjelezheti meg sokak példaképének pályafutását. Annyi már bizonyos, hogyaz 1999-es francia körversenyen EPO-t használt, ezt egy utólagos elemzés tárta fel 2005-ben. Büntetésre azonban jogi okokból nem került sor, ugyanis az akkori B-próba már nem állt rendelkezésre. Armstrong tagadja, hogy valaha is doppingolt volna, azonban több volt versenyzőtársa tett rá terhelő vallomást.
Marco Pantani (olasz): 1998
A 2004-ben gyógyszer-túladagolásban elhunyt “Kalóz” ellen több doppingeljárás is zajlott. A legismertebb botránya során vezető pozícióból félbe kellett hagynia az 1999-es Girót, miután kizárták túl magas hematokrit-szintje miatt, amely EPO használatára utal.
Jan Ullrich (német): 1997
Az egyetlen német bajnokot 2006-ban hozták összefüggésre Fuentesszel, ezért a T-Mobile csapat nem engedte indulni a Touron. Később a bonni ügyészség bebizonyította, hogy tárolta a vérét a “doppingdoktornál”, és fizetett is érte. A pert egy hat számjegyű összeggel kerülte meg.
Bjarne Riis (dán), bajnok: 1996
Az első skandináv győztes 2007-ben ismerte be, hogy 1996-os sikere alkalmával EPO-t, növekedési hormont és kortizont használt. Mivel letelt a nyolcéves elévülési idő, már nem lehet elvenni a címet Riistől. Sportvezetői pályafutása azonban veszélybe kerülhet, hiszen mint a Saxo főnöke, rá is érvényes lehet a nemzetközi szövetség szankcióterve, miszerint a bizonyítottan doppingvétsléget elkövetők nem dolgozhatnak a csapatoknál.
Miguel Indurain (spanyol): 1991, 1992, 1993, 1994,1995
A legendás kerekes 1994-ben a Tour de L’Oise során szolgáltatott pozitív szalbutamoltesztet, amely spré formájában engedélyhez kötött. A navarrai egyetemi klinika megerősítette, hogy orvosai írták fel a készítményt.
Pedro Delgado (spanyol): 1988
Csak azért tarthatta meg trófeáját, mert a probenicid nevű “elkendőző szer” akkoriban ugyan szerepelt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tiltólistáján, ám az UCI még nem vette fel a sajátjára. Nem sokkal később az is megtörtént.
