– Különös Európa-bajnokságon vagyunk túl. Bemutatkozott az új pontozási rendszer, az Eb nem kvalifikált az olimpiára, volt, aki eljött, volt, aki nem, ráadásul röviddel az Eb előtt tudtuk meg, hogy lesz egyáltalán Európa-bajnokság, s ha lesz, akkor Ankarában. Mindezek fényében hogyan értékeli a látottakat?
– A sorsolást titkosan készítették el, a bíróküldést ugyancsak az olasz Franco Falcinelli oldotta meg – egyedül! -, és ez nemcsak vád, nemcsak szóbeszéd, hanem igazság. De nem akarok mentegetőzni, összességében többet vártam a mieinktől, de voltak a nagyobb sikert kizáró okok. Ezek ott kezdődnek, hogy a mi versenyzőinket évente talán egy versenyre tudjuk „kihegyezni”, kettőre – az Eb-re és a vb-re néhány hónap eltéréssel – már nem. A klubokban folyó munkát nem akarom kritizálni, de nem ad jó alapot a válogatottban történő felkészülésre. Fizikai munkát nem végeznek a gyerekek, amikor 17 éves korukban ifjúsági válogatottak lesznek, nincsenek azon a szinten, ami kívánatos lenne. A menőinkkel meg az a baj, hogy nagyrészt a súlyukra edzenek, azaz energiájuk arra megy el, hogy belül maradjanak a súlyhatáron. Ezt majdnem mindegyik éremesélyes versenyzőnkre elmondhatom, lehetett látni, hogy tompábbak voltak, hogy a teljesítményükben nincs meg a dinamika. Ezen kell majd változtatni, de nem dőlök a késbe, nem zuhanok letargiába. Persze nagyon bánt a gyengébb eredmény, hiszen mi minden feltételt biztosítottunk, januárban kubai edzőtábort szerveztünk, ott voltak az edzők a táborokban, a gyerekek is rendesen dolgoztak, de csak február végén tudtuk meg, hogy lesz Európa-bajnokság. Ezért már nem borítottuk fel az egész évi – a szeptember végi bakui vb-t célzó – felkészülés rendjét.
– Most mi lesz?
– Most kezdődnek a nehezebb napok. Ha az embert leöntik sárral, akkor mindenképpen mosakodnia kell. Én most mosakodok, pedig nem hiszem, hogy nekem kellene, mert teljes csapattal jöttünk ki ide Ankarába, ideális feltételek mellett. A gyerekeknek én elmondtam a véleményemet, aki nem változtat a munkastílusán, az nem fog kikerülni a kvalifikációs vb-re sem. Olyan elvárásokat fogalmaztam meg a szakvezetéssel együtt, hogy a jövőben nem lehet mellébeszélés. Fizikai teszteket kell teljesíteniük a kerettagoknak, menet közben a klubokban is ellenőrizni fogjuk őket, nincs megállás. Nincs nyaralás, nem lesz semmiféle hivatkozási alap. Bárkiről lemondunk, aki nem áll be a sorba, és nem azt csinálja, amit kell. Én a magyar ökölvívás érdekeit nézem, az egyéni érdekekkel nem törődöm. Ennek ellenére az egyetlen éremmel is elégedett vagyok, bár többet vártam – azt hittem, két, maximum három érmünk lehet. Bacskai Balázst befutónak vártam a tavalyi teljesítménye, a moszkvai aranyérme után, de ez a pontozási rendszer sem neki, sem Káté Gyulának nem passzolt. Akinek pedig passzolt volna, az nem tudott vele élni. A kis Lakatosra (István, 49 kg – a szerk.) és Szellő Imrére gondolok elsősorban.
– Milyen tendenciákat lehet látni az európai ökölvívásban? Merre megy a boksz?
– Összevissza. Mindennap más és más elvárást fogalmaznak meg a bírókkal szemben. Az első napon a támadó szellemű bokszolókat díjazták, a másodikon a beugrásból ütőket, az elődöntőben pedig a „futókat”, az alibi bokszolókat, illetve – elvétve – a nagy ütőket, az oroszokat.
– Sajnos, az ütőerőt semmi sem pótolja.
– Ez igaz, de jó védekezéssel ki lehet iktatni. Ezért mondom, hogy a stílusok harca is volt ez az Eb, a bírók felfogása naponta változott, és ehhez lehetetlen alkalmazkodni. Ez a lényeg, aki szakember, az felismerte ezt. Én együtt laktam a bírókkal, folyton nekem panaszkodtak, s azt is tudom, konkrétan honnan ered ez a kapkodás. Ki is mondom: az olasz Franco Falcinellitől, a technikai bizottság elnökétől. De már azt is hallottam Ho Kimtől, az AIBA ügyvezető igazgatójától, hogy megint változtatnak a pontozási rendszeren, mert nincsenek megelégedve vele.
– Mit változtatnak?
– Azt még titokként kezelik.
– Lesznek személyi változások a keretben? Lesz-e olyan, akitől elbúcsúzunk, s lesz-e újonc?
– Ezt majd a szövetségi kapitány, Kovács László dönti el. Az én véleményem szerint elbúcsúzni senkitől sem kell, de például az 56 kilós Nagy Krisztiántól többet vártam, megállt a fejlődésben. Márciusban még tudott egy nagy nemzetközi versenyt nyerni, az orosz világbajnok ellen, de itt Ankarában roppant tompán, pontatlanul, stílustalanul öklözött. Ennek ellenére bízom benne, de az is előfordulhat, hogy itt nagy változások lesznek. Akár még súlycsoport-váltást is el tudok képzelni, olyan is bekerülhet a csapatba, aki most tartalékként segítette a többiek munkáját.
– A világbajnokság mezőnye bombaerős lesz, ott már mindenki ringbe lép, aki csak számít.
– Azt remélem, hogy a vb-n nem lesz naponta öt óvás, itt Ankarában előfordult, hogy tíz mérkőzésből hétnek fals eredménye született. Ilyesmit – ami itt történt – én még nem láttam. Ez nem helyénvaló. Én nem szeretek eredménykényszert rakni a gyerekek vállára, úgy voltam vele, hogy mi szeptemberre készülünk, a kubai edzőtábor is csak alapozás volt. Aztán a Bocskai-emlékverseny után jó darabig csak egymeccses csapatversenyek voltak, meg kisebb „zsíroskenyér-túrák”, hogy ne kerüljenek túl sokba, hogy mindenki versenylehetőséghez juthasson. Aztán egy nyitrai tornával is megszakítottuk a felkészülés monotonitását. Most viszont a világbajnokságra egy hathetes felkészülés lesz, gondolom, ezt megtervezi a szövetségi kapitány, és biztos vagyok benne, hogy egy páran jobb állapotban lesznek, mint most. De lehet, hogy nem bírják majd az iramot, és rosszabbak lesznek, ez is benne van a pakliban. De aki ismer engem, az tudja, hogy engem nem lehet félrevezetni. Nem véletlenül voltam hosszú ideig válogatott edző, Kovács László is tudja a dolgát, Öcsi (Szántó Imre mesteredző – a szerk.) is tudja a dolgát. De változtatni kell, az nyilvánvaló.
– Vállalkozna egy osztályozásra? Hányast adna Eb-szereplőinknek egy ötös skálán?
– Lakatos hármas, Kalucza Norbert kettes, Nagy Krisztián hármas, Varga Miklós négyes, Káté Gyula négyes, Bacskai Balázs négyes, Harcsa Norbert hármas, Szellő Imre hármas, Darmos József négyes, Bernáth István hármas.
