“A neved és sikereid a sportlegenda részei – áll Jose Luis Rodriguez Zapatero kormányfő Nadalnak küldött levelében. – Úgy nyertél, ahogy mindig, kimagasló lelkesedéssel, elegánsan, látványos játékkal.”
Nadallal kapcsolatban nagykoalíció alakult ki az országban, ugyanis az ellenzék első embere, Mariano Rajoy sem győzte méltatni a kilencszeres Grand Slam-győztes játékost: “Ő tényleg valaki. Hálásnak kell lennünk neki, mert ismét sokat adott, de nem vár cserébe semmit. Senkitől nem kapunk annyit, mint tőle.”
A politikusok mellett a sajtó is áradozik Rafael Nadalról. “Már most legenda – áll a Marca című sportlap írásában. – Ő minden idők legjobbja, karrierje mostani szakaszát nézve.”
Az El Pais sem spórolt a dicsérettel Nadal Novak Djokovic feletti New York-i sikere után: “A spanyol úgy hagyta el a várost, amely sohasem alszik, hogy a legszebb álmot váltotta valóra: bajnok lett, mítosz, és most már igazi legenda.”
Az újságok többségében a fiatal teniszező kirobbanó játéka és sikerei után komolyan felmerült a kérdés, lehet-e ő a valaha volt legjobb spanyol sportoló.
Nadal néhány hónapon belül a Roland Garrost, Wimbledont és a US Opent is megnyerte, ez utóbbi sikerével pedig azon kevés játékos közé került, aki mind a négy GS-viadalon győzni tudott. A világranglistát csaknem 5000 ponttal vezető spanyol pályafutása során olimpiai bajnokságot nyert 2008-ban, és kétszer volt a győztes Davis Kupa-válogatott tagja.
És még mindig csak 24 éves…
