Elég egy meggondolatlan megjegyzés, és máris repülhet az elégedetlenkedő alkalmazott. A július 1-jével hatályba lépő új Munka törvénykönyve kimondja, hogy a munkavállaló munkaadója jó hírnevét, gazdasági érdekeit nem sértheti vagy veszélyeztetheti, és ezt kiterjeszti a munkaidőn kívüli időszakra is. Vagyis nemcsak az irodában, hanem otthon, a négy fal között sem tanúsíthatunk olyan magatartást, amely alkalmas munkáltatónk helytelen megítélésére. A rendelkezés tehát úgy is értelmezhető, hogy a munkavállaló nem írhat és oszthat meg semmi sértőt, például a közösségi oldalakon, különben a munkáltató szankciót alkalmazhat. Az új szabályozásról és az alkalmazottakra leselkedő “veszélyekről” Jóri András volt adatvédelmi biztost kérdeztük.
Fotó: AFP
Mi fog szerepelni az új Munka törvénykönyvében?
Sajnálatos módon nincs összhang az új Munka törvénykönyve és a január 1-jétől hatályos új adatvédelmi törvény között. A Munka törvénykönyve ilyen szempontból “megengedőbb”, mert kifejezetten lehetővé teszi a munkavállalók munkáltató általi megfigyelését, ami az adatvédelmi szabályokból nem következne automatikusan.
Miben lesz más, mint az eddigi adatvédelmi gyakorlat?
Az új törvény miatt gyökeresen át kellene alakulnia a gyakorlatnak. De az ún. Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) nem a Munka törvénykönyvét fogja alkalmazni, hanem a saját törvényét, így elképzelhetőnek tartom, hogy nagyon sok értelmezési nehézségre lehet számítani. Megjegyzem a bírói gyakorlat és az adatvédelmi biztosi gyakorlat korábban is eltért egymástól.
Mi számít a „munkáltató gazdasági érdekei és jó hírneve megsértésének”? Mibe futhatnak bele az óvatlan, közösségi oldalakon aktívan tevékenykedő munkavállalók?
Ennek évtizedek óta kialakult gyakorlata van. A gazdasági érdek esetében “veszélyeztetésről” beszélünk, azaz nem kell, hogy konkrét sérelem bekövetkezzen. Ilyen lehet az üzleti titok kiszivárogtatása vagy hátrányos megjegyzés tétele valamelyik ügyfélre. Utóbbi egyben a jó hírnév megsértésére is példa. Más tagállamokban már konkrét jogesetek vannak, a leggyakoribb példa, ha a munkahelyéről negatívat állít egy munkavállaló.
A munkáltató a magánszféránkat is ellenőrizheti a közösségi oldalakon?
Nem. A magánszférát jogszerűen nem ellenőrizheti a munkáltató. A munkavállalónak kártérítési igénye is keletkezhet. Erre egyébként az én adatvédelmi biztosi időszakom alatt is volt példa. Néhányan azért nyújtottak be panaszt, mert a munkáltató tárolta róluk a GPS-információkat. Akkor ezt állásfoglalásomban el is ítéltem. Ugyanez vonatkozik az új szabályozásra is. A törvény rögzíti, hogy a magánszférát nem ellenőrizheti a munkáltató. A gyakorlatban az lesz a jogi kérdés, hogy hol vannak a magánszféra határai.
Előfordulhat, hogy kirúgják a munkavállalót azért, mert a munkáltató számára nem tetszőt posztolt a közösségi oldalra?
Ez nagyon gyakori, sőt sok esetben a bíróság jogszerűnek is találja ezeket. Minden eset önálló jogi elemzést igényel. Természetesen itt az is kérdés, hogy ellenőrizhetők azok az adatvédelmi szabályok, amelyek a munkáltatókat korlátozzák ilyen esetekben. Nemrég Németországban is elfogadtak egy ilyen szabályt. Épp a vendégem volt a német adatvédelmi biztos; tőle kérdeztem: hogyan fogják ellenőrizni, hogy a munkáltató használt-e közösségi oldalt a leendő munkavállaló ellenőrzéséhez? Erre csak széttárta a kezét. Éppen ezért azt javaslom, a munkavállalók kétszer is gondolják meg, mit posztolnak.
Mit tanácsol? Mire figyeljenek oda a munkavállalók a közösségi oldalakon közzétett adataiknál, bejegyzéseiknél?
Az adatvédelmi beállításokra nagyon oda kell figyelni. Lehetőleg ne lehessen rákeresni az ismerősökre, a bejegyzésekre. Ahogy egy munkavállaló a magánszférájához nem tartozó ismerőst, munkatársat, ügyfelet vesz fel az “ismerősök” közé, kilép a magánszférája védelme alól. Ugyancsak nem szerencsés, ha megjelöli a munkahelyét. Más kérdés, hogy vannak kifejezetten szakmai közösségi oldalak. Ezek pont azt a célt szolgálják, hogy minél több adatot megosszunk szakmai pályafutásunkról, de ezeknél a magánéletre vonatkozó adatokat megosztani nem is szokás, illetve nem célszerű.
