Nem tudom, hiszel-e abban, hogy a betegségeknek lelki alapjuk van. Én hiszek ebben, még akkor is, ha a szkeptikusok fújnak az ilyen hozzáállásra.
Az, hogy valamit nem látunk, vagy a vizsgálati módszereinkkel nem tudunk bizonyítani, nem azt jelenti számomra, hogy a dolog lehetetlen. Sokan gondolkoznak így, például az a fiatalasszony, aki azért keresett fel, mert azt gondolja, ő okozza ötéves kislánya tejérzékenységét.
Először is: a tej valóban mindannyiunk első és sokáig egyetlen tápláléka. Kötés az édesanyánkhoz, ha nem is olyan szoros kapocs, mint a méhen belül volt.
A tejérzékenység tehát valóban jelezhet az anyával való nehézséget. De mindannyiunknak először a szüleinkkel kapcsolatos emlékeket kell feldolgozni, megérteni ahhoz, hogy le tudjunk válni és élhessük felelős, önálló felnőttként az életünket. Mindennek azonban egészen biztosan nem ötévesen van az ideje.
Ez az anyuka azt mondja, tisztában van vele, hogy aggódó alkat, kicsit talán tényleg rátelepszik a gyerekére, de azért nem tartja irritálóan fogva a kislányt.
Nem kétlem, hogy amit érez, az ő szempontjából tényleg így van, sőt, azt sem kétlem, hogy jót akar. Ám a kislánya alighanem másképp éli meg a helyzetet. Attól, hogy csupán ötéves, s így nem tudja megfogalmazni, ha bajt érez, még kelthet benne feszültséget az anyai aggodalom.
Könnyen dobálózunk az allergia megjelöléssel. Ismeretlen eredetű bőrgyulladásra, hasmenésre, köhögésre kapásból rásütjük az allergia bélyeget. Ennek egyik oka, hogy olykor nehéz különbséget tenni a valódi allergia és az érzékenységi reakció között.
Az érzékenységi reakció, szemben a valódi allergiával, függ attól, hogy a szervezet milyen mennyiségű anyaggal került kapcsolatba, míg valódi allergiánál a legcsekélyebb mennyiségű allergénnel való találkozás is heves védekezési reakciót vált ki.
Magyarán a szervezet túlérzékeny lesz.
Nézzük, hogyan is működik ez.
Minden egyes idegen anyagot, mely a test közelébe kerül, a „testazonos elhárítórendszer” felülvizsgál, s ha szükséges, speciális ellenanyagok, antitestek segítségével legyőz. Ha az „idegen” elhárítása sikeres, az információ tárolódik. Vagyis, akit egyszer ellenségként kezelt ez a rendszer, arra emlékszik a szervezet.
A káros anyaggal való újabb érintkezéskor az immunsejtek aktivizálódnak. A folyamat alapja az úgynevezett emlékezősejt jelenléte.
Allergiás megbetegedésekben az elhárítórendszer működésében támad zavar, és a test az illető anyaggal, allergénnel ismét kapcsolatba kerülve túlzott betegségtünetekkel reagál.
A tünetek:
- a bőrön kiütés, ekcéma jelentkezik
- a légzőszerveken allergiás nyálkahártya-duzzanat, szénanátha, asztma
- az emésztőrendszerben visszatérő hasi fájdalmak, hasmenés.
A tejallergia vezető tünete a tej okozta hasmenés, hasi fájdalom. Csakhogy számos egyéb betegség is járhat ilyen tünetekkel. Például a felszívódási zavarok, a laktóz, vagyis a tejcukorbontó enzim gyengébb működése, a laktózérzékenység, a fertőzéses bélhurut.
Ha allergiáról van szó, ellenanyagoknak, antitesteknek nevezett nagyméretű fehérjék szabadulnak fel a szervezetbe jutott idegen anyag semlegesítésére.
Az ellenanyagok harcba szállnak az antigénekkel, vagyis a behatolóval, miközben egyes sejtekből hisztamin és más, nagy hatású vegyületek szabadulnak fel: ezek okozzák az allergiás tüneteket.
Emésztőrendszeri allergia esetén a feltételezett anyagot el kell hagyni az étkezésből, majd meghatározott időben ismét adni kell. Amennyiben a tünetek kiújulnak, a pontos diagnózishoz ajánlatos a terhelést megismételni.
Megértem, ha valakit elszomorít, ha úgy véli, ő a baj okozója. Ha ez felvetődik benned, érdemes változtatni a túlaggódó, „rátelepedő” attitűdön. És persze végeztess el minden szükséges, a gyermekorvos által javasolt vizsgálatot.
És jó, ha sikerült betartani mindent, ami segíthet allergiamentesebben élni; ez mondjuk a nem allergiásoknak sem árt.
A gyerekeink tartják a legjobb tükröt elénk.
Abban biztos vagyok, hogy a valódi tejallergia ettől nem múlik el, de kettőtök kapcsolata harmonikusabb lesz. Amivel az egész család jól jár.
