Az ellenzéki pártok mind a Fidesz kollaboránsai

Orbán Viktor tusványosi fellépéseiből általában kirajzolódik, mi következik a magyar belpolitikában. Mondjuk megjelöli az ellenséget, akivel szemben aztán állami szintű dzsihádot hirdet, plakátol, lezár, törvényt módosít.

Az idei beszédben Orbán fő ellensége továbbra is a migráns, a gonosz Brüsszel és Soros György maradt.

A miniszterelnök invokálta még Lengyelországot, ahol épp felszámolják a független bíróság intézményét, és ezért tömegek vannak az utcán, s feltétlen támogatásáról biztosította az Európával szembeforduló varsói kormányt.

Tán mert az előhívott ellenségképek nem újak, valamint mert egy agresszív barom kamerák kereszttüzében bántalmazott egy fiatal tiltakozó nőt, még a kvázi független magyar sajtóban is elsikkadt a beszéd valódi üzenete.

Méghozzá az, hogy a NER-nek Magyarországon ma nincs politikai ellenfele, a Fideszre pártporondon senki sem jelent konkrét, elemi veszélyt. Hol van már a kommunistázás? A fő problémát immár a civil szervezetek jelentik, amelyek az átláthatóság, a szabadságjogok és a demokrácia alapértékei felett őrködnek, s ez zavarja Orbán teljhatalmát.

A miniszterelnök nem fél senkitől. És nemcsak azért, mert magára szabta át a választási rendszert, hanem mert nincs valódi kihívója. Valójában mindenki roppantul elégedett a NER-rel, amelynek a magyar ellenzéki pártok ugyanúgy részei, mint a kormánypárt. Valódi politikai szándék arra, hogy megakadályozza az ország orosz típusú diktatúrába süllyedését nincsen.

Mondjuk el megint: a magyar ellenzék politikai platformjai mind kollaboránsok.

A jelenlegi helyzetben ugyanis minden magát demokratának, társadalmilag érzékenynek nevező, a Magyar Köztársaságban hívő embernek fel kellett ismernie, hogy Orbán Viktor és kormánya halálos fenyegetést jelent a nyugati típusú magyar demokráciára. Orbánék leváltása, eltávolítása a hatalomból, a demokratikus intézményrendszer, a fékek és ellensúlyok visszaállítása az ország érdeke. Ennek kéne lenni az ellenzék legfőbb céljának.

Bármely ellenzéki párt, melynek nem ez az elsődleges szempontja, mely ennek érdekében nem képes vagy nem hajlandó kompromisszumra, kollaboránsa a NER-nek.

Orbán Viktor tisztában van ezzel. Évek óta sikerül fenntartania azt az állapotot, hogy az atomizálódott ellenzék tagjai még nála is jobban utálják egymást. Annyira, hogy bár egyenként mind látják, hogy Magyarországnak konkrétan a veszte lehet az Orbán-rezsim, még ez sem elég indok az összezárásra.

Húzzuk alá: már nem az a kérdés, ki fogja vezetni az országot Orbán után, hanem hogy meddig van még Magyar Köztársaság.Orbán tehát most a figyelmét egy öregemberre és az általa szponzorált civil alapítványokra fordítja, közben arra törekszik, hogy teljes egészében felszámolja a köztársaságot és intézményrendszerét.

Ha sikerül neki, az ellenzék a Facebookon néhány könnyes posztban majd szépen elsiratja a köztársaságot. Végül is ez még belefér a nemzeti együttműködés rendszerébe.