Ne hagyjuk, hogy a rotavírus nevessen a végén!

I. fejezet, amelyben a főhős (én) elhatározza, hogy rotavírus elleni oltás költségeinek részbeni támogatását kérvényezi az Önkormányzatnál

Ha valaki szeretné, hogy vadonatúj csecsemőjének beadandó oltássorozat költségeihez hozzájáruljon a kerületi önkormányzata, a következő lépéseket szükséges megtennie:

1. Vény beszerzése gyermekorvostól,
2. „Települési Támogatás Pályázati adatlap egészségügyi prevenciót szolgáló védőoltások költségének részbeni átvállalása céljából” c. dokumentum letöltése és kitöltése,
3. ennek mellékletéül szolgáló listából egy gyógyszertár kiválasztása, ott árajánlat bekérése,
4. az egész paksaméta bejuttatása az önkormányzathoz (lehet elektronikusan is!).

Vény – pipa, doksi kitöltve, árajánlat bekérve (nem is húzzák a szájukat), egész stósz beszkennelve, beküldve.

Kisvártatva érkezik egy e-mail, hogy a 895134954374684395697321 számon benyújtott észrevételem feldolgozásra került. Majd egy újabb e-mail, minden idők legjobb indoklásával; közlik, sajnos nem tudnak határidőn belül foglalkozni a beadványommal. Innentől szó szerint idézem:

Indoklás:

Szíves türelmét és megértését kérjük.”

(Valljuk be, ezt a jolly jokert az elmúlt pár évtizedben bármelyik kormány használhatta volna bárminek az indoklására.)

Sebaj, gondoljuk magunkban, a gyerek még elvan a lakásban pár hétig, a rotavírust meg csak távol lehet addig tartani, ha máshogy nem, kerítést húzunk és ROTA-ellenes gyűlöletkeltő plakátokkal látjuk el a környéket.

De aztán a harmadik e-mailben jön a jó hír: elkészült a támogatási szerződés (aki időközben elveszítette a fonalat, annak mondom: még mindig csak arról van szó, hogy egy oltást szeretnénk olcsóbban a kölöknek),

és menjek be aláírni.

Kisgyerekes, dolgozó apukás családoknak (36 fok melegben) el sem tudok képzelni jobb programot, de bravúros logisztikával megoldjuk, hogy elmehessek az aláírási ceremóniára.

II. fejezet, amelyben hősünk bemegy az Önkormányzathoz aláírni a rotavírus elleni oltás költségeinek részbeni támogatásról szóló szerződést

Néhány perc várakozás után máris az Ügyintéző előtt állok, másodperceken belül előttem a Támogatási Szerződés.

Ja, hogy ez AZ a gyógyszertár!”

– mondja morcosan az Ügyintéző, és ha képregényben lennénk, a feje felett bomba, felkiáltójel és villám jelenne meg, az enyém felett pedig kérdőjelek.

Ez a gyógyszertár a tegnapi napon felmondta a szerződést”

– szól az Ügyintéző, majd két telefonbeszélgetést bonyolít, először egy kollégától érdeklődik, hogy ilyenkor mi van, majd a patikát kérdezi, hogy ilyenkor mi van. Én csak az Ügyintéző szavait hallom, melyek nem adnak okot bizakodásra. Leteszi. Megelőzöm:

„Kezdődik elölről az egész?”

„Igen.”

Aztán mentőövként bedobja, hogy amúgy bármelyik patikában megvehetem, és kérhetek számlát, és úgy is jó lesz; én meg azon kezdek gondolkodni, vajon miért nem EZ az ügyintézés normál módja, de inkább nem teszem fel a kérdést.

A fő, hogy az Ügyintéző legalább innentől empatikus és segítőkész.

Én: „Van itt még egy nyomtatvány nálam, ez az ügy önhöz tartozik?”

Ő: „Igen.”

Én: „Akkor beadhatom most?”

Ő: „Menjen ki, töltse ki, kérjen új sorszámot.”

A gyerek amúgy szépen cseperedik, minden oké.