Gyurcsány nem érti: sok kicsi semmire sem megy

Értem én Gyurcsány Ferenc szavait, értem én a logikáját, de nem értem Gyurcsány Ferencet. A kis herceget idézgeti, jelesül, hogy ha már megszelídítette a rókát, azaz meggyőzött ötszázezer embert arról, hogy a DK a megoldás, és hogy ő lesz a legméltóbb ellenfele, hogyne mondjam, a biztos legyőzője Orbán Viktornak, akkor felelősséggel tartozik nekik, az immár szelíddé lett rókáknak.

Szeretném tudatni Gyurcsány Ferenccel, hogy az Orbán leváltására áhítozó, és/vagy szövetkező, szövetkezni akaró vagy nem akaró, ellenzéknek mondható sokadalom nem ötszázezer, hanem minimum hárommillió állampolgárból tevődik össze, akikért ugyanúgy, sőt még inkább felelősséggel tartozik minden ellenzéki formáció vezéregyénisége, a DK részéről maga Gyurcsány Ferenc is.

Ebben a saccolt hárommillióban természetesen benne van a DK szimpatizánsának mondható ötszázezer polgár is. Már csupán matematika és logika együttese, hogy ha Gyurcsány valóban felelősséget érez az ő félmillió emberéért, akkor ezt úgy is teheti, hogy egészében akar felelősséget érezni az egész ellenzéki közösségért.

Lehet, őrült beszéd, de van benne rendszer, pontosabban a mostani rendszerben egy ilyen őrült beszédnek is van logikája.

Mert tisztázzuk: mit is akar (külön-külön) mindegyik ellenzéki (kis vagy nagyobb) párt? Leváltani, elküldeni, elkergetni Orbánt. Ez lenne a logikus, de mégsem ez történik. Inkább az, hogy a helyén akarják hagyni a nagycsoportos Orbánt, de úgy, hogy a parlamentben megint ők lehessenek az ő kiscsoportos nézői. Ha csupán ez a cél, akkor kéretik nem elkölteni a kampányra szánt milliókat (milliárdokat?), kidobott pénz.

Az ellenzék akar is, meg nem is. És nem értik meg: ebben a furfangos orbáni választási rendszerben a magányos cédrusokat éppúgy letarolják, mint a négyszögletű kerek erdőt. A kis, kisebb, és még kisebb pártok a Fidesz újabb kétharmadát gyártják a néhány százalékukkal. Helyes, helyes, legyetek minél többen, hogy a győzelemhez kevesek legyetek!

Fogom a kalapácsot, sarló nélkül, és leszögezem: a kevesebb több!

Ebben az alapigazságban benne van az is, hogy bármennyire is félmillió a DK-s csapat, ez a „tömeg” is a kevesek, a kevesebbek egyike. Ennek a félmillió szelíddé tett rókának meg kellene értenie, hogy ha az ő kis hercegük nem néz szembe a realitásokkal, akkor igaz ugyan, hogy beküzdi magát a parlamentbe, de attól még Orbánnak fog gratulálni, mint a párfős DK-s frakció vezető személyisége.

Gyurcsánynak egyszer végre komolyan kellene vennie Balatonőszödöt. El lehet vitatkozgatni azon, hogy jó vagy rossz beszéd volt, azon is, hogy őszinte vallomás volt vagy szégyenteljes beismerés, ma már lényegtelen. A lényeg az, hogy az a beszéd történelmi pillanat volt: a baloldal elindult a lejtőn, a jobboldal pedig fölfelé az emelkedőn. Ebből nőtte ki magát az a kétharmadosnak mondott Orbán, akit most el akarnak kergetni. Balgaság volna azt várni, hogy ezért is az Iszlám Állam fogja vállalni a felelősséget.

Gyurcsánynak példát kellene vennie Schiffertől, akinek oka sem volt rá, hisz meghatározó személyisége volt úgy az LMP-nek, mint a magyar politikai életnek, a közéletnek, mégis képes volt háttérbe húzódni, helyet adva a közösség többi prominensének. Lehet, az ő félmillió embere imádja őt, ami alapban rendben is van, de hiába volt a szelídítés, ha az alapcél, Orbán leváltása megvalósíthatatlan, épp, mert Gyurcsány, „a felelős”, a „minden baj okozója” egyrészt átok, istenverése az ellenzék számára, másrészt inkább vetélkedőt hirdet, hogy íme, nekem van félmillió rajongóm, ahelyett, hogy arra biztatná őket, hogy egységben az erő, építsünk egy nagy, közös ellenzéket. Végtére is a főcél fontosabb a személyes, bukást érő sikernél.

Nem kedvelem a nagy tanácsadókat, én sem tanácsadásnak szántam a kis eszmefuttatásomat, inkább a nagyjából hárommilliós ellenzék egyikeként akartam színt vallani, mert egyre jobban láthatóvá vált:

sok kicsi semmire sem megy.