Tizenkét nappal ezelőtt azt írtam, Hosszú Katinka (és Shane Tusup) zsákutcába terelte Gyárfás Tamást. Olyanba, ahonnan nincs menekvés. Azért nincs, mert ha egy sportág legjobb sportolói közül a többség az elnök ellen foglal állást, akkor nincs más választás, le kell mondani. Más kérdés, alaphangon nem a sportoló dolga lenne a sportpolitikai véleménynyilvánítás.
A 21. század internet és közösségi média által irányított világa annyiban mindenképp különbözik a 20. század napilapos tempójától, hogy ha manapság egy sportág edzői, sportvezetői egzisztenciaféltők, ellenben a legjobb versenyző független és van olyan bátor, hogy a maga igazáért hajlandó kiállni, akkor képes megindítani a lavinát, amely a legnagyobbat, a leütésállóbbat is elsöpri.
Húsz év nem tűnik nagy időnek, mégis, anno 1996-ban mondjuk Czene Attilának, Rózsa Norbertnek vagy Egerszegi Krisztinának ilyen palotaforradalomra semmi esélye nem lett volna.
Gyárfás szerda reggeli lemondásával kinyitotta a zsákutca ajtaját és kilépett rajta.
