A jelek szerint az ellenzék a népszavazás után még mindig nem tudja, miként találhatna fogást Orbán Viktoron. Pontosan és éppen azt teszi, amit elvár tőle a kormányfő. Még mindig nem érti, miként gondolkodik Orbán, aki így könnyedén tervezhet előre, akár vesztett helyzetekből is győztesként jöhet ki, csodát tehet, bármikor.
Sokan azt hitték, 2016 szégyene a kopaszok botránya lesz. Ki emlékszik ma már arra?
Az úgy kezdődött, hogy február 23-án megszűnt az üzletek vasárnapi zárva tartására vonatkozó népszavazási kérdés védettsége. Aznap azzal volt tele a sajtó, hogy a Nemzeti Választási Irodánál (NVI) a szocialista Nyakó Istvánt néhány feltűnően verőemberszerű férfi megakadályozta abban, hogy beadja ezt a népszavazási kérdését.
Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvényt?
A botrány másnapján kiderült, hogy Csabai József még február 17-én benyújtott egy népszavazási kérdést kvótaügyben, de azt visszavonta éppen február 24-én. Éppen időben, hogy a kormányfő rendkívüli sajtótájékoztatóján jelenthesse be, a kabinet kérdést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz.
Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
Április 12-én még bőven az NVI-botrány árnyékában, az Országgyűlés vissza is vonta a boltok vasárnapi zárva tartását előíró szabályozást, mivel az megosztotta az embereket, azt meg ugye ez a kormány nem szereti. Most ott tartunk, hogy a kopaszokra alig emlékszik valaki, a kvótanépszavazást pedig mindenki saját győzelmeként ünnepli.
Nem azt mondták, Vitya!
Sokaknak talán Horn Gábor örök érvényű szavai („Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a p*csába!”) villantak be, csak Viktornak címezve, amikor a kormányfő diadalként ünnepelte a népszavazás érvénytelenségét, de tény, ilyet Orbán környezetében senki nem mond, a kormány elkölthetett egy rakás pénzt a kampányra, amelynek a végén benyújt egy alkotmánymódosítást, amit a Jobbik már tavasszal megtett. A népszavazáson pedig egyáltalán nem az emberség győzött a gyűlölet felett.
A kormány hosszú hónapok óta mindent a népszavazásnak rendelt alá, és ez bőven elég is volt arra, hogy elterelje a figyelmet egyéb ügyekről (oktatás, korrupció, szegénység, elvándorlás), így aki azt hiszi, hogy a népszavazásnak semmi jelentősége nem volt, téved.
Mi ez, ha nem csoda?
Ráadásul mindeközben már azt találgatja mindenki, mi lesz Orbán következő húzása, miként módosítja a népszavazás szellemében az Alaptörvényt. Az egyik feltevés szerint – ha már egyszer az uniós tagságra igent mondóknál is többen mondtak most nemet – akkor ezt csak úgy tudja valójában harciasan Brüsszelben képviselni, ha az Alaptörvény módosításával megnyitja a lehetőséget akár az EU elhagyása előtt is.
Orbán Viktor, miként február 24-én, bármikor előállhat bármivel, attól kezdve az ellenzék arról fog beszélni. Már idéztük feleségét, aki laptársunknak árulta el, hogy Orbán őt sem hagyta győzni.
Egy síversenyen – miután második lett Lévai Anikó mögött – gyorsan elintézte utólag, hogy külön nemek szerinti kategória legyen. Hány feleség vallaná ezt be a férjéről? Orbánnak azonban ez egy cseppet sem volt kínos. Az ellenzék pedig még most sem érti, vagy nem akarja megérteni. Orbánnal nem érdemes vitázni arról, érvénytelen volt-e a népszavazás, hiszen ő is pontosan tudja, az eredmény ugyanúgy nem érdekes, mint amikor neje hagyta maga mögött a sípályán.
Addig, amíg őhozzá méri magát az ellenzék, verhetetlen. Amíg nem fütyülnek arra, amit mond, amíg nem lesznek saját ügyeik, addig mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül.
Felesége elől viszont Orbán is „visszavonul”. Ha valaki meg akarja verni Orbánt, az bízza arra, aki ismeri a gondolkodását és már be is vallotta, olykor bizony maga is agyon tudná csapni, de ezt a férje mindig tökéletesen megérzi, és „ilyenkor visszavonul”. Lévai Anikó lenne a legtökéletesebb miniszterelnök-jelölt. Ő pontosan tudja, mivel lehet megríkatni férjét, hogy mennyire tévedhetetlen Orbán. Nem mellesleg évek óta ő a legbefolyásosabb magyar nő, és egykori tanáraik szerint legalább olyan tehetséges, mint férje.
