Az egyetem óta mindig úgy gondoltam, hogy a liberális gondolkodás egy sajátja a disztingválás, hogy nem akar a periférián mozogni és pozitív/negatív pólusokat létrehozni, amikor a valóságban nincsenek vagy nagyon ritkán fordulnak elő.
Nincs fekete és fehér. Szürke van.
A jelenlegi helyzetben, az 1956-os forradalom leverése utáni legnagyobb magyar krízis közepén az értelmiségnek nem szabad tovább polarizálni az országot. Aki ilyet tesz, hazaárulást követ el, nem a jobboldali retorika, hanem a szó klasszikus értelmében.
Megakadályozza ugyanis, hogy a nemzet konszenzusra tudjon jutni a bevándorlás kérdésében, hogy vállalható kompromisszumok alakuljanak ki, melyek választ és megoldást adnak a krízisre.
Nem lehet stigmatizálással letiltani minden párbeszédet. Ez az egyetlen módja a nemzet túlélésének.
Orbán Viktor nem náci. Nagyon sajnálom, hogy a Narancs elsütötte ezt az ízetlen tréfát. Nyilván nem gondolkodtak, mennyit ártanak az ilyen húzásokkal a szakadék szélén álló és végletesen megosztott országnak.
Nagyon remélem, hogy a kormány mihamarabb az ország összes politikai platformjából, hozzáértés és nem politikai lojalitás alapján összeállít egy szakértői bizottságot, akik kidolgoznak egy minden politikai oldal számára vállalható krízisforgatókönyvet.
Nagyon remélem, hogy a meghívott baloldali/liberális politikusok, szakértők félre tudják tenni személyes ellenérzéseiket és konstruktívan, kizárólag az ország érdekeit szem előtt tartva aktívan részt vesznek ebben, hisztérikusság nélkül.
Különben Magyarországnak annyi.
