Nehéz helyzetben vannak a menekültekhez kirendelt rendőrök. Olyan embertömeggel kell szembenézniük, amelynek a viselkedését, motivációit, gondolkodását nehezen érthetik meg, és nem csak a nyelvi akadályok miatt. Most leszögezem: tisztelet és megbecsülés jár nekik, hogy hetek óta embertelen körülmények között, a lehetőségekhez képest emberségesen állják a sarat a déli határon és mindenhol, ahol szükség van rájuk.
De vajon meddig lesz ez így? Az, hogy még nem pattant el náluk a húr, csak és kizárólag a saját önuralmukon, az önkéntesek támogatásán múlt. Legalábbis nagyon úgy fest, hogy a rendőrök kezét senki sem fogja. Vagy elmagyarázza nekik bárki is, hogyan kezeljék ezt a merőben új, eddig ismeretlen helyzetet, mint a menekültválság? Szerintem nem.
Máskülönben hogyan fordulhat elő, hogy a 2006-os gyalázatos tömegoszlatásokból okulva, mára már elvileg profin kiképzett készenlétisek több ezer embernek engedik, hogy fejetlenül vonatokat, buszokat rohanjanak meg épphogy elkerülve a tragédiát? Hogyan vethetnek be fiatal rendőröket olyan megalázó patthelyzetben, mint a bicskei éhségsztrájk, ahol a palánkon átdobott, bizalmatlan menekültek a legnagyobb igyekezetük ellenére is a sínekre rugdossák a felkínált vizes palackokat a vasútállomáson?
Meg vagyok győződve arról, hogy a botrányos röszkei kajadobálás ennek a fejetlenségnek, a határozott irányítás hiányának, a vezetői töketlenségnek, az elcsigázottságnak az egyenes következménye.
Értem, hogy a mezőn szétszéledt menekültekkel nem lehet mit kezdeni, de a kordonokkal körbevett táborban miért kell úgy hozzávágni a szendvicseket az éhezőkhöz – köztük tisztes családapákhoz, anyákhoz, tanult fiatalokhoz -, mint vadkutyákhoz a koncot az állatkertben? És rögtön adódik az újabb kérdés: mit várhatunk mi a magyar hatóságoktól egy esetleges válsághelyzetben, ha már a vendégeinket is állatként kezelik?
A rendőr nem eszköz, nem állatkerti gondozó, hanem a törvény és az állampolgárok szolgája; nem utolsósorban pedig ember. Nem igaz, hogy egyetlen főrendőr sincs ebben az országban – a belügyminiszterrel az élen -, aki legalább a fenti jelekből észrevenné, hogy az a bizonyos húr mindjárt elpattan, és sürgősen be kell avatkozni.
Azt pedig mi vegyük már észre: ha a magyar rendőrre és a menekültekre sem tekintenek emberként, ha nem biztosítanak nekik emberhez méltó körülményeket, akkor lassan nem egy európai értékeket valló államban fogunk élni, hanem egy kerítésekkel körbevett állatkertben!
