Kedves Miniszterelnök Úr!
Magyarország toleráns ország – jó tudni, mi itt, a szerkesztőségben eszerint igyekszünk is eljárni. Nem vonjuk azonban azonos eljárás alá a melegek életfelfogását, mint a sajátjainkat – szintén jó tudni, hogy ezek szerint melegnek lenni életfelfogás, és nem mondjuk egyszerűen egy szexuális orientáció a sokból, ahogy mi eddig (rosszul) tudtuk, és amelynek amúgy semmi köze ahhoz, hogy az ember katolikus-e vagy sátánista, pesti trafikos vagy székely deszkás, fideszes vagy anarcho-szindikalista. Hát még azt milyen jó tudni, hogy a magyaroknak (akik, mint az magyarságunkból ezek szerint magától értetődik, nem melegek, de még csak nem is bik, vagy transzok, esetleg queerek, hanem száz, sőt százhúsz százalékig heterók, magyar férfinak magyar nőre áll fel, magyar nő, magyar férfitól nedvesedik, ahogy annak lennie kell!), elnézést a hosszú zárójelért, szóval, hogy nekünk, magyaroknak van egy külön életfelfogásunk, ami nem egyenlő a melegek életfelfogásával. Különbséget teszünk köztük. Világosan, alkotmányilag. (Nem alaptörvényt tetszett amúgy akarni mondani? Mármint most nem azért, nekünk jó az alkotmány is, ha most akkor ezek szerint mégis úgy hívjuk.)
Jó tudni tehát mindezt. Ámde.
Tisztelt Miniszterelnök úr, Kedves Orbán Viktor!
Ön köszöni a homoszexuálisok magyar közösségének, hogy nem provokálják Önt és a magyarokat. Itt egy kicsit elakadtunk – valószínűleg nem vagyunk ideológiailag elég képzettek, és sejtjük, olvasóink sem biztos, a többi nem feltétlenül kormánypárti orgánumról nem is beszélve, ezért itt, a nyilvánosság előtt kérjük az Ön útmutatását, hadd okuljon belőle más is. Először is, mutassa meg, kérjük, hol találjuk a homoszexuálisok magyar közösségét, keressük régóta, hiába, és kezdjük úgy érezni, hogy nem a mi hibánk (körbekérdeztük érintett ismerőseinket, ők sem tudnak erről semmit), pedig tényleg szomjazunk a tudásra, hogy hogyan kell jól öltözni és mik lesznek a menő zenék fél év múlva. A New York-iaknak és a párizsiaknak ugyanis napról napra megmutatja mindezt az ott valóban létező és nagyon is látható meleg közösség.
A másik meg, hogy mit jelent a provokáció? Ezt pontosítsa, kérem, mert ez bizony a mi felelősségünk is, hiszen, ha olyan a helyzet, mi mutatjuk meg őket harminc híradó.hu-nyi olvasónak. Megkönnyítem a dolgát, mutatom.
Tessék, ez provokáció? Az LMBTQ-zászlót még lehet tartani, vagy ez az Árpád-sáv meggyalázása?
A szerző fotói
Forrónadrág, lenge atléta, vicces napszemüveg? Úgyis itt a nyár. Vagy akkor is rossz nézni?
Egymáshoz érni szabad? Vagy inkább csak ott, ahol nem sokan látják? Villamoson, táska alatt? Vagy ott se?
Ha igen, akkor ez is elmegy, ugye? Vagy pont, hogy itt a határ? Esetleg húzzon fel egy pólót, vagy valamit a jobb oldali fiatalember is, és akkor oké?
A csók jöhet? Ha igen, nyelvvel, vagy inkább legyen csak szájrapuszi? Meddig tarthat egy smár úgy, hogy még ne legyen egyértelműen provokáció?
Ez már az, ugye? Sejtjük, hogy igen. Mi legyen?
És aki nőnek öltözik? Ne csodálkozzon, ha megrugdossák a felprovokált agyú, normális életfelfogású magyarok, ugye?
Ja, és ha már itt tartunk, mi legyen a nőkkel? Hmm, ez azért nem rossz látvány, ugye? Na, most őszintén, azért őket még Ön is elnézegetné egy ideig, hogy mást ne mondjak ;)
Miniszterelnök Úr! Nyilatkozzék! Tűkön ülünk!
