Az író leült a laptopjához, hogy elvégezzen egy nagyon fontos feladatot. A hosszú kerti asztal végébe ült, szemben a nappal, hogy lássa a laptop képernyőjét. Most valami nagyon fontosat fogok csinálni ezen a laptopon, gondolta. Burma felől fel-feltámadt a szél. Az asztal felett besütött a nap, éppen cserélték a nádtetőt, és a tetőszerkezet gerendái közt ágak, gyallyak, levelek potyogtak az asztalra. Az író a kezébe vett egy gallyat, és hozzálátott a munkához. Legalább négy éve készült erre a nagy feladatra. Az ESC billentyűnél kezdte, majd végigment az F1-től kezdve a DEL gombig. A billentyűk alól szürkés, apró fehér szemcsékkel és szempillákkal teli pormacskák bújtak elő. Az író minden egyes gombot körbetisztított a gallyal, és a pormacskákat elfújta. Minden alkalommal balra fújta el a pormacskákat, mert a szél az ellenkező irányból fújt. Közben kávézgatott, fütyörészett, megkínálta a kutyát az újévi kínai süteményből. Nagy kedvvel dolgozott az író ezen a reggelen a laptopján. Idejét sem tudta, hogy mikor ült ilyen nagy izgatottságban és emelkedettségben a laptopjánál. Jó másfél órán át dolgozott, minden sort alaposan megtisztított, aztán felnézett a képernyőre.
3123132334er23e2r6r4r743u wöiöóúlas x -. ,-vJkkkHAKGJLJAÉSLÁASÉAxbcvxylcv.mvnkvlxélőáSÉCKAÁSKASGkhvJcyxYnvyBMn,mc.
Ez igen, gondolta az író elégedetten. Ez nagyon jól sikerült. Ez tűpontos!
Vetett még egy utolsó pillantást a fénylő klaviatúrára, majd lecsukta a laptopot, és elment napozni a tópartra.
