Ma hajnalban elképesztő dolog történt. Ugyanez az elképesztő dolog történt tegnap hajnalban is, de akkor még nem tudtam, hogy mindez mennyire elképesztő. Elképesztően, egyébként. Szóval az történt, hogy fáztam. Eddig nem igazán értettem, hogy a helyiek miért vesznek fel pulóvert ha a hőmérséklet 23 fok alá esik, illetve hát értettem, de érteni és érezni nem ugyanaz. Kevés olyan téma van, amiről a Föld lakossága békésen el tud cseverészni, de az időjárás az ilyen, és nincs is annál mókásabb, murisabb, cukibb, vagyis nevetségesebb élmény, mint kiröhögni valakit, aki fázik, ilyenkor az is nevet, aki fázik, és az is, aki nevet rajta, a két adottság megéléséről folytatott eszmecsere békésen zajlik a nagy büdös semmiben, az időjárást lehet utálni vagy szeretni, de az utálatot és a szeretetet nem lehet cselekvésre váltani vele szemben, csak tenni lehet ellene, csak védekezni lehet vele szemben, így aztán az időjárás közös ellenségünk, ezért utáljuk és szeretjük nagy egyetértésben, és azt hiszem, hogy a történelemben még nem volt példa arra, hogy két ember összeverekedett volna az időjáráson, viszonylag kevésszer hangozhatott el egy olyan fenyegetés, hogy de, igen, hideg van, te köcsög, ha még egyszer azt mondod, hogy meleg van, beverem a pofádat. Hősök beszélgetnek ilyenkor, hősök, akik bírják a hideget, és hősök, akik nem bírják a hideget. Ők azon nevetnek, hogy ez a sok sápadt, sörhasú európai bemegy a vízbe, nem igazán értik, hogy mit lehet ott csinálni, és furcsa mód éppen tegnap, éppen azon a napon történt, amikor először fáztam, hogy elindultam befelé a vízbe, de amikor a víz már a térdemet csapkodta visszafordultam és leültem a törülközőre. Néztem a vizet és arra gondoltam, hogy jól van ez így, a víz ott van, én meg itt kint vagyok.
