– Gyerekek, valamit muszáj lépnünk – szólt vészjósló hangon John Asslicker szóvivő. – Már ötpercenként hívogatnak a firkászok, hogy miért nem mondtuk be a halálhírt.
A Loyal Channel válságstábot hívott össze, kitalálni, mivel magyarázzák meg, hogy előző este nem számoltak be egy ismert színes bőrű színész haláláról. Feszült csend uralkodott a szerkesztőségben.
– Mondjuk azt, hogy a technika ördöge – szólalt meg Tongue Brown a Rendszertámogatási Osztályról; de azonnal lehurrogták.
– Ezt mondtuk az elmúlt három alkalommal is.
Újabb hosszú csend következett. Anus Johansson a külpolitikai hírszerkesztő felkiáltott: – És ha azt mondanánk, hogy valaki kivágta?
– Ez nem rossz, de mindenki tudja, hogy a pixelező kollégát már előléptették – szólt közbe Adam Buttlover, a kulturális hírek felelőse; a többiek pedig bólogattak.
– És ha megmondanánk őszintén, hogy azért nem mondtuk be, mert néger? – kérdezte valaki hátulról; de csak megvető tekinteteket kapott válaszul.
– Gyerekek, valamit muszáj lépnünk – mondta ismét Asslicker, és a muszájt ezúttal még hangsúlyosabban mondta. Végső kétségbeesésében a gyakornokhoz fordult: – Oscar, nincs valami ötleted?
– Hát… ööö… – kezdte mondandóját a fiatalember, ám többet nem is tudott kinyögni, mert a sármos gyártásvezető, James Bottomshine közbevágott:
– Oscar! Bazmeg! Ez az! Mondjuk azt, hogy azért nem mondtuk be, hogy meghalt, mert nem volt Oscar-díja!
– Te egy zseni vagy, öregem, mondta Asslicker. Meg vagyunk mentve. Már írom is a közleményt!
Mindenki egyszerre sóhajtott fel, szinte hallani lehetett, ahogy lezúdulnak a kövek a szívekről. Az emberek végre visszatérhettek a számítógépekhez, és zavartalanul folytatódhatott a lázas hírgyártás.
