Jakvampisu, csivózse bolje. Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget? Örömpisiztem, mikor kinyitottam a postaladát és kidőlt belőle az én királyom újabb levele, ráadásul elsőbbségi! Anyám, Sztaraja Kiszka Larionova mondta, hogy a rosseb kérte, hogy írjon, ezúton is szeretném jelezni a tisztelt hatóságnak, hogy anyám rendre olyan dolgokat mond, hogy az első miniszter úr pont úgy kormányoz, ahogy focizik, hogy ez NB XXXIII., és hogy pont annyit ér a kormánya teljesítménye, mint a magyar focicsapatoké, akik idén már a BL és az EL kezdete előtt kiestek a kupákból, csak ez nem látszik, mert első miniszter úr óvakodik a nemzetközi megmérettetéstől, meg hogy azért rühelli az EU-t is, mint a kukoricagölődint, mert ott nem kispályán fociznak, és meg akarja óvni az ő kedves közönségét a versenytől és a piactól, nincsenek szokva azok a megmérettetéshez, hisz’ mind első miniszter úr csecsén csüggne csállandóan, és olyanokat is mond, hogy nem kéne az asztalra pökni, amiről eszünk, mert a beruházások 97 %-ban van uniós pénz, és anyám, aki Moszkvában végzett és régi kulákcsaládból származik, minősíthetetlen, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal reagált az Ön levelének arra a kitételére, hogy Magyarország egy fontos csatában győzött. Tisztelt Miniszterelnök úr, kedves Viktor, szeretném jelezni, hogy Tied szívem, téged szeret, mingyá jön egy Békemenet. Ó, tudtam én, el fogsz te jönni, és rendbe teszed az ország pénzügyeit. Nem te hajolsz párnámra éjjel és azt súgod fülembe, hogy várj, galambom, egy picit, megszűnik a deficit? Végzem, átfutni nem merem, azért még egyszer felhívnám a tisztelt hatóság és a TEK figyelmét idegenszerű anyám, Sztaraja Kiszka Larionova bomlasztó tevékenységére.
