A tavasz a szerelmesek évszaka, pedig csak kevesebb ruha van a nőkön és még nincs olyan meleg, hogy dugni se legyen kedve az embernek. Ennyi erővel az ősz lehetne a szatírok évszaka, mert a gyerekek iskolába mennek, és már lehet ballonkabátot hordani.
Ahogy a Bizottság is énekelte:
Már megint itt van a szerelem
Már megint izzad a tenyerem
Minek, minek, minek, minek
Szerelmesnek lenni jó és rettenetes. Ki volt már Önök közül szerelmes? Ki érezte olyan könnyűnek magát, mint egy tollpihe a metróhuzatban? Vagy mikor elrugaszkodott a strandon a trambulinról és akkor engedett el egy galambot… Rakétaindítás egy vadászgépről…
Fotók: Neményi Márton
És kinek volt szerelmi bánata? Ki érezte azt, mintha két erős markú szextörpe szorítaná a gyomorszáját belülről csípőfogóval, miközben a férfiaknak még a tökét is rugdossa?
Ugye? Lehet, hogy nem pont így.
Nincsenek egyedül… A boldogság és az elkeseredés kergeti egymás farkát, mint egy elszabadult büszkeség napi afterpartyn a latex cowboyok. Örök körforgás ez, egy turkáló, ahol elnyűtt ruhadarabok kerülnek meghitt viszonyba új testekkel és az új test új illatától kivirágoznak.
A szerelem vak, de ha nem is lenne, akkor is sötét verem. De a sötétben is a legjobb a tapogatózás. Első látásra szerelem és utána meg vakság. Tisztára, mint a hegesztés szemüveg nélkül. Nem látunk. Mindig gyanús az olyan késdobáló, ahol a nő szeme is be van kötve.
És az a kisebbik baj, hogy a másikat nem látjuk, de magunkat sem. Amikor szerelmesek vagyunk, tudjuk, hogy a tükör hazudik. Jól nézel ki, apám. Testem Pitt és arcom Clooney, megfoglak én téged szúrni. A szerelem toka Photoshop, derékháj radír és narancsbőr glett.
A szerelem az az érzelem, ami elfedi a férfiak és a nők között fennálló drasztikus különbségeket, amik megakadályoznák a fajfenntartást. Egy gyakran büdös, nehéz és alkohol iránt olthatatlan vonzalmat érző test akar megszerezni egy jóillatú, könnyű és a ruhák iránt olthatatlan vonzalmat érző lelket.
A férfi és a nő fordított mágnes, amely minden pontján taszítja a másikat, csak egy helyen van olyan erős vonzás, aminek nem lehet ellenállni.
A férfiak evolúciósan arra jöttek létre, hogy jelentős vérveszteséggel, szinte puszta kezükkel állatokkal végezzenek. Ehhez képest mit érezhet egy rendszergazda? Csodáljuk, ha feszült? Ha gyomorbántalmak gyötrik? Html programozás a mamutverem-ásás helyett?
A nőknél és a gyerekeknél legalább a gyűjtögetésnek ott az alternatívája: az outletek és az Óceán-mánia. A reprodukciónak óriási ára van, legfeljebb két-három a fejfenntartás szempontjából eredményes alkalomért egész életedben nők után vágysz. Költesz, áldozol, gyakrabban mosakszol. Ha nő vagy, akkor pedig főzöl, Cosmopolitant olvasol, hátha Cosmo lány vagy mégis, vagy üvöltözöl a gyerekkel amiatt, amit legjobban utálsz magadban.
A szerelem csoda. A romantika pedig a szerelem tárgyiasult változata. Gyertyafényes vacsorák, fog közé szorított rózsa, bénáknál tövissel és szájszegletből induló vérzéssel, suta SMS-ek és felső polcra kerülő ajándékok.
Dániel Péter nőt locsol
Becézés, amelyben gyermeki énünk keveredik egy durva LSD-trippel, Mókusmackó, Cuncivirág, Csokikutya. Próbált már valaki elképzelni egy mókus mackót, akinek mindig beleragad a mézbe a farka? Vagy úgy néz ki, mint egy dagadt hód?
Életem, drágám! Ugye mennyire tudatalatti megszólítások? Az ember, aki az életem helyén van és nem két forintba kerül.
A becézés a partnerünk lealacsonyítása arra szintre, amilyen szinten beszélni szeretnénk vele.
És ezután jön a házasság. A házasságok 60%-a válással végződik Magyarországon, majdnem olyan rossz, mintha közös céget alapítanának. A házasság ezek szerint az az időszak, ami alatt egy társas lény megtanul vágyni a magányra.
Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem, mondta Petőfi, de nem egyszerre, hanem egymás után gondolta tutira. Egy kis szabadság, egy kis szerelem. Párhuzamosan nincs ilyen.
Nincs olyan vers sem, hogy „Szárazság és trópusok, e kettőre izgulok.” Nem létezik.
A házasság céljának sokszor azt érzem, hogy legyen a párnak esküvője. Mert az valahogy az élet része, mint a ballagás, a szalagavató vagy a társasházi közgyűlés. Esküvő pedig nincs házasság nélkül. És a legtragikusabb benne, hogy már az esküvő után közvetlenül mindenki berúg, hogy felejtsen.
Természetesen a fentiek mind csak agyszülemények. A szerelem nem fejben dől el, a szerelem a fentiektől függetlenül öl, butít és életet ad.
