Csodálatos, és nagyon tapsolok, mert tapsolni kéne az egész nép nevében, csuhajja. Az ember szívében a régi-régi szép magyar dalok emléke, mondja az úr, csuhajja, és Rozika boldog, hogy nincsen pénze, de majd lesz, efelől semmi kétség, de csuhajja. Az államkassza, mint a Lipótmező, kiürült de csuhajja, fával együtt kivágta az Orbán Viktor, de csuhajja. Ami engem illet, Rozika drága, a tököm tele, de csuhajja, nincs erőm már nevetni magán, taknyom-nyálam egybefolyik, jegyet veszek, gólyán megyek, észak felé, délnek végre, ha csuhajja.
