Már az elején elakadtak. A házelnök-házmester – egyébként kinek mi – frazeológiáján tudtak nehezen továbblépni, ebben a reggeli beszélgetésben, ahol Obersovszky Péter (továbbiakban Obi kérdezte Szanyi kapitányt). „Jó ön szétesik itt a tisztelettől“, konstruktív megjegyzéssel zárta le ezt a részt Szanyi, majd próbált rátérni a trafik ügy, és el nem mondott interpellációja részleteire, ám Obit, gazdái mindeközben a vezérlőből apportíroztatták, „Tudja, hogy a szerkesztőim beszélnek a fülemre, nem diktatúra, ne minősítsünk…“ mondja Obi hátsó lábaira állva lelkesen. Magabiztos mosoly bujkált szája szegletében. Aztán, amikor látta, hogy nem megy ez a dolog semerre, lapot húzott. Portik-Laborc befigyelt Obinál kérdés formájában. Gondolom Gyurcsányig, mint pirosnegyvenszázultiredurchmars, az idő rövidsége okán nem jutottak el. A „kedves képviselő úr, veri-e még a feleségét“ kérdést pedig a Balogh-ügy egy időre cserepadra tette. Obi a közszolgálat jegyében oly magas szintre emelte a hatalom iránti szervilizmust és a feltétel nélküli lelkes seggnyalást, hogy tényleg szórakoztató nézni. Ha találkozom vele, esküszöm megkérdezem tőle: Obi, az ugye nem csoki ott a nyelveden
Hatalmas a differencia a hatósági áras és a piaci áras üzemanyag között.
