Nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, hogy a Btk. rémhírterjesztés címszóval megjelölt tényállása mennyire áll meg a bankbetétek zárolásával kapcsolatos hírek terjesztői esetében. Korábbi cikkek alapján ezzel az indokkal feljelentés született már, ítéletről én nem tudok, de a témában járatosak majd felvilágosítanak. Amit tudok biztosan, hogy az elmúlt egy évben több hullámban indult be a bankbetétre specializálódott rémhírterjesztők támadása.
Az első hullám 2010 végén érkezett. A képen egy 2010. novemberi szocialista nagygyűlés transzparense látható. Ez az egyetlen olyan referencia az általam hozzáférhető információk körében, amelynél névvel, címmel beazonosítható a rémhír forrása. Úgy fél évvel később jött a következő attak. Akkor már a forrást nem volt ismert, csak egy jó barátom felhívott telefonon, és elmesélte, hogy az egy teljesen komoly, jelentős gazdasági pozíciókat ellenőrző üzletfele kétséget nem hagyó stílusban közölte vele, hogy azonnal vegye ki a kétmillió feletti bankbetétjét, mert a kormány államosítani fogja azt. Kérdezte, hülyeség-e, mondtam, hogy az. Aztán máshonnan is hallottam ugyanezt, hír is lett belőle.
Most itt a legújabb, mindennél erősebb hullám. Már karácsony előtt jött a kérdezősködés – tényleg zárolják a számlákat? –, és több olyan hús-vér emberrel is volt módom szót váltani, akik komoly bukó árán is külföldi számlára helyezték el az összes megtakarításukat. Megint nem tudom a forrását a hírnek, és megint nem tudom biztosan, hogy megállna-e bármilyen BTk-s tényállás a rémhírek beindítóival szemben. Amit ma tapasztalni lehetett, hogy egyik oldalról kategorikus cáfolat hangzott el a kormány részéről, másik oldalon ismét feltűntek a témában már egy éve is megmutatkozó szocialisták. Ezúttal is a magánnyugdíj-pénztári analógia szolgáltatta az érvet: Józsa István nyilatkozatában azért sürget – amúgy a jelenlegi betétbiztosítási rendszer mellett teljesen haszontalannak tűnő – intézkedéseket, „hogy ne terjedjen el az a ’logika’, amely szerint a kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások állami kezelésbe vonása után a bankbetétek hozzáférhetőségét is korlátozhatja.”
Megállapítható-e a szocialisták racionális politikai érdeke ebben a történetben? A bankbetétek ügyében tapasztalható idegesség kétségtelenül destabilizáló hatású, a destabilizáció elsősorban rossz az országnak, de ezen keresztül természetesen rossz a kormányzó politikai oldalnak. Ami pedig rossz a kormányzó politikai oldalnak, az eszerint a logika szerint jó az ellenzéknek. A prompt politikai haszonszerzés lehetőségét nem is szeretném kizárni. A megközelítést mindezzel együtt kicsit olyannak érzem, mint azoknak a szektáknak a problémáját, amelyek egy adott napra világvégét jövendölnek. A fejvakargatás mindig az adott dátum másnapján indul be, de az MSZP ennél kétségtelenül okosabb: nem jelöl meg fix határidőt a bankbetétek zárolására, csak folyamatosan lebegteti ezt a lehetőséget.
Létezik azonban a kormánytól balra olyan megközelítés is, amely megpróbál inkább a „bár mi is nagyon kritikusak vagyunk, de az ország érdekei előbbre való” elve mentén cselekedni. Az LMP ebben a szellemben kérte európai pártcsaládját, a Zöldeket, hogy ne kezdeményezzenek uniós eljárást Magyarország ellen. Ilyen ambíciója azonban nem csak az európai ökopártnak, hanem a lényegesen nagyobb Szocialisták és Demokraták frakciójának, azaz az MSZP európai pártcsaládjának is van. Úgy tűnik, a magyar szocialisták érzékelték, hogy rosszul mutatna az LMP mellett, ha ők pedig bátorítanák vagy csupán csendben tűrnék az eljárást kezdeményező akciót, ezért alacsony szinten és kicsit eldugva ugyan, de fél nappal később egy Tabajdi-közleményen keresztül maguk is lebeszélik erről a lépésről európai barátaikat. Rövid időn belül másodszor jöttek rá a szocialisták, hogy érdemes az LMP-t gyorsan követni. Ha nem vigyáznak, úgy fog lassan tűnni, mintha a baloldalon az ökopárt diktálná a tempót.
