Egy független lap – ha valóban független – olykor dicsérni kényszerül a kormányt, ha okot ad rá. Az Orbán-kormány eddig ritkán adott erre okot. A kormány és a Bankszövetség közötti megállapodás most egy ilyen ok.
Az első olyan adósmentő csomag született meg, amely valóban segíthet az adósokon – s nem pusztán a legmódosabbakon. A kormány tárgyalt, kompromisszumokat kötött, megegyezett. Szokatlan. Nyilvánosságra hozták a megállapodást, s nem dőlt be a budapesti tőzsde, nem szállt el a forint. Döbbenetes.
Sikerült egy olyan alkut kötni, amelytől nem ijedt meg a piac, amely valóban segíthet az adósokon, s a bankoknak is elfogadható. Ez a megállapodás csökkentheti Magyarország sérülékenységét, javíthatja befektetői megítélését.
Lesznek kritikusai az egyezségnek. Miért kell az adósságából elengedni annak, aki nem fizette rendesen a hitelét – kérdik majd sokan. Miért jár az állami segítség a többi devizahitelesnek is? Miért nem mentik meg a forinthiteleseket is? Miért nem segítenek azoknak, akik nem vettek föl hitelt, s miért az ő adóforintjaikból támogatják a devizahiteleseket?
A válasz: a devizahitelesek problémája már nem magánprobléma. Túl nagyra nőtt ahhoz. Befolyásolja Magyarország befektetői megítélését, az ország finanszírozását is. A gond megoldása közös érdek: beleértve a bankokat, a vállalkozásokat, s a devizaadósokon túl mindazokat, akik nem adósodtak el vagy nem devizaalapon tették.
Kár, hogy a feszült jegybank–kormány viszony még ezt a sikeres megállapodást is képes beárnyékolni: az MNB közleményben tudatta, hogy a devizahitelek átváltásában a közreműködését feltételhez köti.
A kormány remélhetőleg – a megállapodás sikerén felbuzdulva – folytatva a tárgyalások és kompromisszumok váratlanul sikeresnek bizonyuló politikáját, talán majd a jegybankkal is szót fog egyszer érteni.
