Kíváncsi lennék, hogy ha az őssejtkutatások iengedélyezése lett volna a vasárnapi refeirendum kérdése (mint másfél hete Svájciban), mekkora lett volna idehaza a választói részvétel. Minden tudományos közvélemény-kutatást mellőzve még az sem kizárt, hogy nem sokkal alacsonyabb, mint a kórháztörvény, illetve a kettős állampolgárság esetében. Úgy tűnik ugyanis, hogy ma Magyarország választópolgárainak 30-40 százaléka az, aki vagy komolyan veszi a dolgok menetébe való közvetlen beleszólás lehetőségét, vagy lázba hozható a permanens politikai kampányolással. Erre pedig akár az őssejtkutatás is alkalmas, mivel legalább annyira értelmezhető az átlagpolgár számára, mint a most feltett kérdések.
NEM MŰKÖDIK. Más megközelítésben: nálunk nem igazán működik a referendum intézménye. Ezt felismervén már az érvényességi küszöböt is lejjebb kellett szállítani, hogy az érdektelenség hiánya miatt ne fulladjon kudarcba az uniós csatlakozás társadalmi igenlése. Most viszont, hogy ezen a kiskapun bizonytalan hátterű szervezetecskék is megpróbálnak betüremkedni az országos politizálás porondjára, talán nem ártana ismét újragondolni a feltételrendszert. Az az örömtelen rosszérzés, amely a hétvégét körüllengte, kijózanítólag is hathat.
Talán merészség most erre gondolni, de a másnaposság akár még jót is tehet a nemzetpolitikának. Ebben az érzelmi választássá felfokozott témában, amelyben mindkét oldal az elemi ösztönökre próbált hatni, a több mint kétmillió igen gyaníthatólag hosszabb időre jegelte volna a jogszabályi rendezés lehetőségét, teret engedve az időhúzó taktikáknak, az alkotmányos jogértelmezéseknek. Vasárnap este a szocialista politikusok jelentős része nem azért lélegzett fel (látványosan és jól érzékelhetően), mert zsigerileg elutasítja a határon túli magyarok jogviszonyának a rendezését. Azt, hogy nem így van, jelzi a kampány utolsó hetében a párton belül megszólaló „belső ellenállás hangja”, amely a referendum eltérő kimenetele esetén bizonyára felerősödött volna. Kerületi pártszervekben is egyre erőteljesebb volt az elégedetlenség a pártvezetés és az elnök visszafogott kampányolása miatt. Az érvényes igen győzelme olyan defenzívába és önmarcangolásba fordíthatta volna az MSZP-t, amely a 2006-os kampányig elhúzódott volna.
Ez alól a nyomás alól szabadultak fel a szocialisták, időt kapván arra, hogy nemzetpolitikai téren vezekeljenek a populista kampányukért. A határon túli magyar szervezetek Mikulás-csizmáiba gyömöszölt Szülőföld-csomag persze kevés ahhoz, hogy a referendum eredménye miatti keserűséget feledtesse az érintettekkel. A határon túli vezetők többsége azonban reálpolitikus. A csalódottság diktálta, első kemény reagálások után aligha mulasztják el a pillanatot, hogy kihasználják a koalíciós politikusok megkönnyebbültségébe vegyülő bűntudatot. A kampány véghajrájában, illetve a hét elején tett nyilatkozatai alapján Gyurcsány Ferenc kormányfő is felismerte a „felelős hazafiak” előtt nyíló lehetőséget. Nem kizárt, hogy az elsősorban a kárpátaljai és a vajdasági magyarság életét megkönnyítő jogszabályok jövőre megszülethetnek.
FELDOLGOZANDÓ KUDARC. Sok múlik persze azon is, hogy az ellenzék hogyan dolgozza fel a történteket. A Fidesz belső tusája bizonyára nem lesz olyan látványos és nyilvános, mint amilyennek a szocialistáké ígérkezett. Ám az ellenzéki párt sem kerülheti meg azt a kérdést, hogy jól mérte-e fel a közvélemény hangulatát, megfelelő témákat jelölt-e ki ahhoz, hogy megtörje a baloldalnak a kormányváltás óta tartó önbizalom-növekedését. Orbán Viktor ugyanis az erőteljes kampányával jobban elkötelezte magát a két igen mellett, mint amilyen eredményt a szavazatszámlálás visszaigazolt.
A gyorsreagálások alapján a kiutat a nemzeti petícióhoz való visszanyúlás, a munka-otthon-biztonság jelszavának felelevenítése jelentené a Fidesz számára. Kétségtelen, hogy a referendumból az is kiolvasható: a magyar szavazók számottevő részét inkább meg lehet szólítani a szociális demagógiával, mint a nemzeti érzelmekre alapozva. Azonban azáltal, hogy a kórház-privatizációt elutasító, feltételezhetően távolról sem csupán fideszes polgárok száma több százezerrel meghaladta a kettős állampolgárság mellett voksolókét, csak súlyosbodott a Fidesz alapvető dilemmája. Az, hogy miként lehet egy modern európai jobboldali pártot a kádári szociális „védettség” ösztöneire játszva működtetni.
