Több dolog mozgat minket, embereket. Az egyik mindenképpen a birtoklási vágy, és a másik legalább ilyen fontos: a túlélési ösztön – ezúttal a konyhában.
E kettő csorbulásával maradandó lelki károsodás a jussunk, ezért már gyerekkorban ádáz harcot kell vívnunk azokkal, akik lankadó figyelmünk ellenében szeretnének bármit elorozni, például a vasárnapi ebéd levezetéseként.
Mai alanyunk is már erősen a desszert felé kanyarodik, de már belefáradt a nagy munkába. Ugyanakkor a figyelme a végsőkig kitart, és fagyiját megpróbálja a nemzetközi szabványoknak megfelelően a saját szájába tuszkolni.
Az operatív tevékenységét párhuzamosan szeretné végezni az alvással, azonban ez már nehézséget fog neki okozni, de a végsőkig kitart.
