Nagyvárosi környezetben a parkolás külön művészeti ág már, amelynek legjobb művelői gyufásdoboznyi helyre is képesek beműteni autóikat.
Ennek a másik véglete az az embertípus, akiben a szándék megvan, de az akarat nem találkozik kellően csiszolt rutinnal. Ők azok akik ügyesen megtalálják a tűzcsap előtt az üres helyet (nem is értve, hogy mások miért nem voltak ennyire szemfülesek), és nem értik, hogy miért jönnek olyan sokan szembe, ha befordulnak az egyirányú utcába…
Bátor, de annál pancserebb sofőr lesz most terítéken, akinek hazatérését feltehetően a családtagok örökítették meg és osztották meg az utókorral, feltételezhetően nevelési és nevetési célzattal.
