Kultúra

Jegyet váltunk a saját pusztulásunkra, amiben Tom Cruise a főkolompos

INTERCOM
INTERCOM
A meglepetések filmje a Digger, Alejandro González Iñárritu új, sok szereplőt mozgató, súlyos gondolatokkal terhelő alkotása. Néhol persze szájbarágósan mesél arról, miért baj, ha Trump és Putyin-féle őrültek kezében a világ irányítása, miközben kollektíven legyintünk a mindennapjainkon csattanó éghajlatváltozásra. De hogy ehhez miért kellett Tom Cruise-t napi 5 órákig sminkelni, texasi suttyóvá maszkírozva, az nem világos. Kritika.

Mi történik, ha a világot éppen azok akarják megmenteni, akik a pusztulás szélére sodorták? Alejandro González Iñárritut régóta foglalkoztatja ez az ellentmondás.

A mexikói rendező hangzatos álláspontja, hogy az emberiség természethez való viszonyát alapvetően a birtoklásvágy és a kizsákmányolás határozza meg. Nincs is miért vitatkoznunk vele. A bőrünkön érezzük, naponta tapasztaljuk, ahogy a kapitalizmus kizsigereli a bolygót, miközben a világ galád vezetői, a minket hülyének néző techcézárok vastag bőrrel a képükön elhitetnék velünk: mindez a mi érdekünkben történik.

Bizonyos értelemben Iñárritu már A visszatérőben is kapirgálta ennek a problémának a felszínét. És ha már akkor együtt dolgozott Leonardo DiCaprióval, később a film készítéséről szóló dokuban vastag filctollal aláhúztak egy nagyon specifikus problémát: a klímaváltozás, az erőforrásaink felélése minden korábbinál hangsúlyosabb megoldandó feladata lesz az emberiségnek az elkövetkező évtizedekben.

Vagy a még annál is rövidebb időben.

Ám a rendező új filmje, a Digger csak egy szegletében foglalkozik ezzel a fontos témával. Üzenete másik nagy részét – már amennyit spoilerek nélkül írnánk erről – a politikai képmutatás és az emberi önzés teszi ki az Iñárritutól megszokott szatírával fűszerezve.

Digger Rockwell (az elmaszkírozott, pókhasú Tom Cruise-zal a főszerepben) amerikai olajmilliárdos, kisstílű fickó, harmadik generációs olajfúró család sarja. Egyedül él amerikai kastélyában, haldokló macskájával alszik, és mindenfajta környezetvédelmi tanácsra magasról tesz, ha azt akár csak egy hordó olaj előállítása is bánhatja.

INTERCOM

A napnál is világosabb, hogy katasztrófa készül. Nincs már épkézláb kizsigerelhető hely. Így, hála az amerikai kormánynak, Digger már az Antarktiszon is termeli az olajat. Csakhogy nem hallgat nála jóval okosabb alkalmazottaira, ezért az ott felszabaduló gázok miatt óriási robbanás történik tornyánál. Nemcsak a jegesmedvék bánják pusztító ostobaságát, de Európára is súlyos veszély leselkedik. Egy San Francisco-méretű jégtömb indul meg Észak-Európa felé, cunamirengeteggel fenyegetve a kontinenst.

Diggernél ül össze az amerikai vezetés, akiket nem vádol a film éleseszűséggel, élükön a John Goodman alakította elnökkel. „Atomot neki!” – hangzik az első terv a fanatikus militarista védelmi minisztertől. „Fogjuk a ruszkikra!” – szól a következő ötlet.

A cikk tartalmából
  • Mi borzasztja el legjobban Iñárritut világunk működésében?
  • Mit akar a Diggerrel üzenni a nézőknek és a világnak?
  • Tényleg annyira jó benne Tom Cruise, hogy Oscart érdemelne?
  • A szatirikus filmek örök klasszikusai közé emelkedhet Iñárritu és Cruise közös munkája?
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik