Anyukámat 2019-ben diagnosztizálták. Nem voltak markáns jelek, de hát 56 éve ismerem, észrevettem, hogy valami nem stimmel. Minimális feledékenységek már azelőtt is voltak, de akkor fordultunk orvoshoz, amikor egy alkalommal nem találta meg a buszmegállót, amit minden nap használt. Pánikba esett, úgy hívott fel, hogy nem tudja, hol a megálló. Mondtam neki, hogy álljon meg, mondjon egy házszámot, odaküldök egy taxit vagy egy barátomat. Három perc múlva visszahívott, hogy megvan a buszmegálló. Azt gondoltam, oké, de nekem ez nem tetszik; rögtön egyeztettem időpontot egy pszichiáterrel. Azonnal megmondta, hogy ez középsúlyos demencia és Alzheimer.
Farkas Éva szakmáját tekintve ingatlanközvetítő, de már évek óta otthon ápolja édesanyját, akinek a 2019-es diagnosztizálás után fokozatosan romlani kezdett az állapota. 2022-ben felső légúti fertőzést kapott, aminél már jelezte az orvos, hogy az agysejteket is roncsolni fogja. Így lett: Éva édesanyja már 24 órás ápolásra szorul, a napjai nagy részét fekve tölti, már inkább csak hangokkal vagy egy-egy szóval tudja kifejezni magát. Még időben megbeszélték, hogy nem szeretne idősotthonba kerülni, de Éva amúgy sem tudta volna így magára hagyni.
„Van a közelben több otthon is, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy itt vagyok két utcára, és nem tudom, éppen mi történik vele. Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk, nem tudnám letenni őt, mint egy csomagot” – fogalmaz lapunknak.
Ezért folyamatos ápolói segítséggel otthon ápolja édesanyját, immár több éve. Mindennapjaikról a közösségi médiában is beszámol. Az elején hétköznapi momentumokat, tapasztalatokat osztott meg TikTokon, majd hamar azzal szembesült, hogy rengeteg embert érdekel a téma – elárasztották a kérdések: „A pelenkaválasztástól kezdve a felfekvés kezeléséig mindenről kérdeznek. Milyen krémeket használok, hogy oldjuk meg, ha nincs vécézés, hogy működik a fürdetés?”
Óriási információhiány van a témában
– mondja.
Ez pedig nemcsak az otthonápolásról, de magáról a demenciáról is elmondható: világszerte egyre többeket érint a betegség, ahogy az idősotthonokban készült riportunkból is kiderült: az itthoni demenciaosztályokon óriási a túljelentkezés – mégis sok esetben tabuként kezelik, eltitkolják, túl későn diagnosztizálják.
Ebben a cikkünkben Farkas Éva hozzátartozói szemszögből mesélte el lapunknak a demenciával való szembenézés történetét, Dr. Egervári Ágnes neurológus pedig a betegség szakértőjeként világította meg,
- mit is jelent pontosan a diagnózis,
- milyen megelőzési és kezelési módok vannak,
- és miben volna érdemes (és időszerű) szemléletet váltanunk.
