A Pesti Vigadóban június 7-éig látogatható még az a tárlat, amely bemutatja a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) működését és megálmodott saját múzeumi kiállítóhelyét! A Központ az Európában elsők között, 1872-ben megalakult intézményes magyar műemlékvédelmi szervek jogutódjaként, és az 1968-ban alapított Magyar Építészeti Múzeum integrációjával 2017-ben létrejött komplex tudományos intézmény. Műemlékvédelmi kutatóhelyként és a magyar építészetet átfogóan bemutató múzeumként működik Budapesten, saját múzeumi léptékű kiállítóhelye azonban még nem volt! A kormányzat a Városligeti fasor és a Bajza utca kereszteződésében lévő, egykor a BM-kórházhoz tartozó, már lepusztult ingatlanegyüttest szánta e célra. Az elmúlt években a múzeum munkatársai fel is keresték Európa és Észak-Amerika építészeti múzeumait, jó gyakorlatok, sikeres és sikertelen példák után kutatva, amik után összeállították hogyan is kellene működnie egy 21. századi építészeti központnak.
Közben az ingatlant előkészítették a beruházásra: a központ munkatársai a műemlékvédelem hazai központjaként megkutatták a helyszínen lévő épületeket, ami után meghatározták további sorsukat. A lebontottak helyére nemzetközi tervpályázat során kiválasztásra került az új múzeumi főépület, amely makettja a már 4.000 látogatónál járó Művészetek – egy tető alatt című kiállítás központi helyét foglalja el. Eddig felújításra került már a Walter Rózsi-villa, ami a MÉM MDK első önálló kiállítóhelyeként működik. Itt látható március közepe óta a már 3.000 főt vonzó, a hazai brutalizmust bemutató „Breuer, Goldfinger és más magyarok” című kiállítás, amelynek részeként megismerhetőek az intézmény talán legjelentősebb műtárgybeszerzése, a 2025-ben Magyarországra szállított, korábban a világhírű magyar-amerikai építész, Breuer Marcell tulajdonában lévő tárgyak is. A brutalizmust bemutató kötet jelenleg is nagy népszerűséggel fogy, a Breuer-gyűjtemény kapcsán pedig a könyvhétre jelenik meg a MÉM MDK saját kiadványa, de tavasszal került bemutatásra a hazai műemlékvédelem elmúlt másfél évszázadának összegzése, és a 2024-ben útjára indított országos topográfiai program első két járásának – a balatonfüredi és a balatonalmádi – építészeti eredményeit bemutató kötetek is.
Miközben több ezren látták az új, megálmodott múzeum terveit a Pesti Vigadóban joggal merül fel a kérdés: hatvan évnyi várakozás után eljött-e már végre a magyar építészeti múzeum ideje?
