Tényleg azért mond le Csák János, mert teljesítette a vállalásait? – mérlegre tettük a kulturális miniszter két évét

Alighanem azért nem vagyok politikus, mert kielégít a töprengés a dolgok mélyebb okairól

– mondta a lapunknak adott 2019-es interjúban Csák János. Akkor még félig filantróp üzletemberként jellemeztük őt, aki pályafutása során vezette a Molt, a T-Mobile Magyarországot és számos más céget, emellett volt londoni nagykövet, megvette és eladta a Heti Választ, részt vett a Corvinus Egyetemet átvevő alapítvány kuratóriumában is, szabad idejében pedig filozófiai tárgyú könyveket fordított (például Szókratészről vagy a zen és a motorkerékpár-ápolás művészetének elsőre nem kézenfekvő összefüggéseiről).

2022 tavaszán aztán már úgy tűnt, hogy annyira mégsem elégíthette ki őt a töprengés, mivel Orbán Viktor felkérésére elvállalta az újonnan létrehozott Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) vezetését. Az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján azonban kiderült, hogy Csák mégsem tölti ki négyéves mandátumát, hétfő reggel ugyanis – a közvélemény számára váratlanul – benyújtotta lemondását a miniszterelnöknek, aki elfogadta azt, és utódját is egyből megnevezték. Az új miniszter Hankó Balázs lesz, aki végzettségét tekintve gyógyszerész, de az utóbbi években már a felsőoktatásért, a szakképzésért, a felnőttképzésért és innovációért felelős államtitkárként dolgozott Csák keze alá.

A leköszönő miniszter a Mandinernek megerősítette, hogy félidős távozása nem volt tervbe véve, és elmondta, mik voltak a vele szemben támasztott teljesítmény követelmények:

Három dolgot kért tőlem a miniszterelnök, ahogy minden tárcavezetőtől: az első, hogy a meglévőre építve alakítsak ki ütőképes működési rendszert, a második, hogy a tárcámhoz tartozó területeken legyenek ciklusokon átívelő programok, és a harmadik, hogy legyenek megfelelő utódok, személyek, akik képesek alkotó módon tovább vezetni a területeket. A rendszerépítés és programkialakítás ügyében az eltelt két évben gyorsan haladtunk munkatársaimmal. Amit vállaltam, illetve vállaltunk, az minden területen sínen van

– értékelte saját teljesítményét Csák, hozzátéve, hogy meglátása szerint a négy évre tervezett munkát sikerült két év alatt elvégezni, így „itt az ideje átadni a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek”. Az kétségtelen, hogy az elmúlt két év turbulens időszak volt a magyar kultúrpolitikában, befagyasztott beruházásokkal, konfliktusos személyi döntésekkel, a független színházi szcéna további sanyargatásával és nagy átszervezési/központosítási tervekkel, amelyeknek a megvalósulása most némileg bizonytalanná vált. Az alábbiakban felidézzük Csák miniszterségének emlékezetes ügyeit és momentumait.

Nem a beton számít

A két évvel ezelőtti kormányalakítás egyik újdonsága volt, hogy több ciklus után ismét lett kulturális minisztérium, párba téve az innovációval. Ennek üzenetértékét Csák is hangsúlyozta első miniszteri előadásán a kormányközeli elitképzőben, az MCC-ben, ahova a többi miniszterhez hasonlóan ő is elment 2022 nyarán ismertetni a terveit. Úgy fogalmazott, hogy az önálló tárca visszahozása egyértelműen jelzi: a kormánynak fontos a kultúra, illetve a kultúra innovációja is. Ám ezen túl sok jó hírrel nem tudott szolgálni a kulturális szféra számára, ugyanis már akkor jelezte, hogy az Ukrajnában kitört háború hatásai és az ország előtt tornyosuló gazdasági kihívások miatt meghatározatlan időre elhalasztják a kulturális beruházásokat.

 Lesznek még beruházások, de nem most. Mindent elhalasztottunk, de úgy, mint az üzleti életben: opciósan minden nyitva van hagyva

– mondta akkor, a halasztott, ám később megvalósítandó beruházásokra példaként hozva fel az új Nemzeti Galériát, amely amúgy is a heves tiltakozást kiváltó Liget Budapest Projekt legvitatottabb eleme.

Csák az elapadó források baljós tényét egy hangzatos szemléletváltással próbálta áthidalni, miszerint úgysem önmagában a kultúrára, innovációra, tudományra, oktatásra vagy épp családpolitikára elköltött források mennyisége számít, sokkal inkább az, hogy ezek miként hasznosulnak a társadalomban. Vagyis hogy az „elköltött pénzek” és a „kiöntött betondarabok” jelentkeznek-e „kiművelt emberfőkben”, és hogyan növelik Magyarország verseny- és cselekvőképességét? – tette fel a központi kérdést beszédében, amely ugyan kevés konkrét ígéretet tartalmazott, cserébe annál több volt benne ókori bölcsességekből, illetve az üzleti bestsellerek és vezetői tréningek zsargonjából. Azóta eltelt két év, de nem sok jelét láttuk annak, hogy a befagyasztott kulturális beruházások terén feltámadna a lendület, és várhatóan a ciklus fennmaradó része sem a forrásbőségről, inkább megszorításokról szólhat majd. Ennek fényében Csák utódjának, Hankó Balázsnak is máshol kell majd keresnie a kibontakozás lehetőségét.

Állt a bál az Operaházban (és a Zeneakadémián is)

Ha nagyszabású beruházásokat nem is igazán jelenthetett be, a személyzeti politika terén azért bőven volt mozgás Csák minisztersége alatt. Az első nagy megmérettetés a Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázata körül kialakult perpatvar volt. Pedig a dolog elsőre lefutott ügynek tűnt, hiszen 2022 őszén még úgy festett, hogy az intézményt több mint egy évtizede vezető Ókovács Szilveszter könnyedén elnyeri a bizalmat egy újabb főigazgatói ciklusra.

Ám Csák minisztériuma váratlanul érvénytelenné nyilvánította, majd újra kiírta a pályázatot, ezen felbátorodva pedig rekordszámú, tizenegy pályázat érkezett: Ókovács mellett ugyanis többek között Rost Andrea, Miklósa Erika, Molnár Levente operaénekesek, valamint az Opera akkori vezető karmestere, Kesselyák Gergely is bejelentkezett a posztra. Az eredmény az lett, hogy hónapokon át ment az üzengetés és az egyre durvuló adok-kapok a nyilvánosságban, mire Csák végül mégiscsak Ókovácsnak szavazott újból bizalmat. Mindezt úgy, hogy a kiszivárgott értesülések alapján a KIM által felkért szakmai bizottságtól a több mint egy évtizede regnáló főigazgató pályázata mindössze két támogató szavazatot kapott, míg Kesselyáké kilencet.

Ez a kaotikus folyamat nem feltétlenül az erőskezű miniszter képét sugározta, ahogy a Zeneakadémia botrányba fulladt rektorválasztása sem, ahol a minisztérium és az egyetem konfliktusa máig tartó krízist idézett elő. A személyre szabott kritériumok miatt elég átlátszó volt, hogy felülről Keller András karmestert és hegedűművészt szeretnék az intézmény élén látni. Ám a kiírásnak egyedüliként megfelelő Keller végül visszalépett, miután belátta, hogy a szenátustól nem számíthat támogatásra. A Zeneakadémia elhúzódó válságát mélyítette a minisztérium által kinevezett kancellár, Kotán Attila és a szenátus közötti patthelyzet – az egyre hevesebb tiltakozások nyomán Kotán végül márciusban távozott az egyetemről. Jelenleg az oktatási rektorhelyettes látja el a rektori feladatokat is. Csák szerint rágalmakkal akasztották meg a rektorválasztás folyamatát, és a miniszter sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy „egy bezárkózó, kicsinyes, szűk látókörű vélemény” alakult ki a Zeneakadémián. Azt is mondta, hogy hiába kongatják a vészharangokat, az egyetem megy tovább

csak sajnos az oktatási, kutatási és nemzetközi teljesítménye siralmas.

Lesújtó véleményét árnyalta a tény, hogy a Zeneakadémia a hazai egyetemek közül egyedüliként került be tavasszal a világ egyik legismertebb nemzetközi egyetemi rangsorában az első száz helyezett közé a szakterületekre bontott listán. Nagyot lépett előre és 22. lett az előadóművészeti kategóriában, a többi között Oxford, Cambridge, a Harvard, az oslói zeneakadémia és a lyoni konzervatórium ligájában szerepelve, ma mögé utasítva olyan rangos intézményeket, mint a lipcsei és a berlini zenei egyetem, a londoni King’s College és a salzburgi Mozarteum.

Voltak azonban esetek, amikor nem hiányzott a határozottság: például L. Simon László kirúgásánál, akinek a a Nemzetközi Sajtófotó Kiállítás (Word Press Photo) néhány LMBTQ-témájú képe miatt kellett távoznia tavaly novemberben a Nemzeti Múzeum éléről. Csák a Mi Hazánk kezdeményezése nyomán úgy döntött, 18 év alattiak a továbbiakban nem látogathatják a kiállítást, mert az sérti az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt. Az elbocsátására azután került sor, hogy L. Simonék közölték: a 18 éven alattiakat nem tudják jogszerű eszközökkel kitiltani a múzeumból. Az ügy kapcsán felröppent olyan elmélet is, hogy a gyermekvédelmi hév ürügy volt, és valójában egy Magyar Művészeti Akadémián belüli személyi konfliktus állt az eltávolítás hátterében. Ezekre maga L. Simon is utalt a kirúgása után pár héttel tartott MMA-s székfoglaló beszédében, amely ironikus módon a Művészi szabadság és intézményi autonómia címet viselte, és amelyben kifejezetten károsnak nevezte a korunkban egyre nagyobb felületet kapó álprüdériát.

Amíg a pornográfia szabadon terjeszthető, a pornófilmek szereplőit némi eufemizmussal sztároknak és felnőtt színészeknek nevezik, addig a múzeum teréből ki akarják tiltani a szexualitás ábrázolását, vagy pálcát törnek egy alkotó feje felett, mert obszcén szavakat használ, vagy képein erotikus pozíciókat ábrázol

– mondta L. Simon, aki beszédében bravúrosan egyensúlyozott az önálló véleményformálás és a kormányzat iránti lojalitás megvallása között.

Az elsivatagosodás felé

Nem sokkal később szintén nagy port kavart a Nemzeti Színház ügye, csak fordított előjellel: ott Csák nem kirúgta, hanem épphogy a székében tartotta Vidnyánszky Attilát. A főigazgató annak nyomán jelentette be lemondását, hogy a társulat két színésze súlyos balesetet szenvedett előadás közben, a miniszter azonban nem fogadta el a döntést, és több kulturális intézmény vezetője is kórusban kérlelte Vidnyánszkyt a maradásra. Szavuk meghallgatásra talált, az egyszemélyi felelőst nem találó belső vizsgálat lezárulta után ugyanis Vidnyánszky „visszavonta” lemondását, amit Csák nagyvonalúan elfogadott.

Csák miniszteri időszakában tovább romlottak a független és a magánszínházak amúgy sem rózsás kilátásai, amelyek az elapadó állami források és a rohamosan emelkedő működési költségek kettős szorításában próbálták túlélni az elmúlt éveket. Ez nem mindenkinek sikerült, amit több elismert társulat és befogadóhely bezárása mutatott.

A miniszter visszatérő témája volt a magánmecenatúra és a jegyárbevétel fontossága, és hangsúlyozta, hogy a színházak nem élhetnek csak az állami támogatásokból.

Eddig, ha a kulturális intézmények szorult helyzetbe kerültek, hívták állam bácsit, aki – ha tehette – segített. Eljött az idő, hogy igyekezzenek megtalálni a potenciális fogyasztóikat

– hangzott a miniszteri felfogás egyik tipikus megfogalmazása.

A független színházak viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a kultúr-tao megszüntetése után kialakult támogatási rendszer átláthatatlan és igazságtalan, az állami támogatásokat rendre kérelmek és nem pályázatok útján osztják ki, ami ellehetetleníti a kiszámítható színházi működést. „A színházi politika gyakorlata különösen romboló, mert az ideológiai megfelelés igényén túl ismét teret nyert az a vissza-visszatérő súlyos tévedés, hogy a magyar előadó-művészet finanszírozása elmozdítható lenne a piacosítás felé. Mindkét gondolat önmagában is káros, együttesen pedig a magyar színházkultúra visszafordíthatatlan elsivatagosodásához vezet” – írta például tavaly szolidarítási nyilatkozatában az Örkény Színház, miután az Átrium Színházat üzemeltető Kultúrbrigád bejelentette, hogy a 2023/24-es évad végével befejezik ott működésüket (a független és magánszínházak küzdelmeiről ebben a cikkünkben olvashatnak bővebben).

Tovább a központosítás útján?

Az idei évtől kezdve egyre több jel mutatott arra, hogy Csák nemcsak személyi kinevezésekkel és a támogatások ideológiailag megfelelő csatornázásával alakítaná a magyar kultúrát, de alapjaiban is átszabná a kulturális intézményrendszert. Kiszivárgott egy új kulturális törvény tervezete, amely arra utalt, hogy totális központosítás és egységesítés jöhet a kultúrában. A vármegyei hatókörű városi színházak a Nemzeti Színház (azaz Vidnyánszky Attila), a zenekarok a Nemzeti Filharmonikusok (Vashegyi György), az alkotóművészek a Petőfi Kulturális Ügynökség (Demeter Szilárd) alá kerülhetnek.

Ebben a folyamatban kulcsszerepet kapott Demeter Szilárd, aki az utóbbi években egyre nagyobb hatáskörre tett szert az irodalom és a könnyűzene terén, márciustól pedig ő vezeti a Nemzeti Múzeumot, de valószínűsíthető volt, hogy ez még nem a végső állomás a számára. Ugyanis Demeter egy a Karmelita kolostorban tartott beszélgetésen vezette elő elképzeléseit a magyar kultúra átszervezéséről, és sok jel mutatott arra, hogy ezek meghallgatásra találtak.

Volt egy beszélgetés hatszemközt a Karmelita kolostorban Orbán Viktor miniszterelnök úr, Csák János miniszter úr és közöttem, amikor azt is világossá tettem, hogy ha olyan embert keresnek, aki az intézmény jelenlegi állapotában képes arra, hogy rendbe tegye a Magyar Nemzeti Múzeumot, akkor az nem én vagyok. Ha az a kérdés, hogy a közgyűjteményi rendszert – ami ismétlem, számomra stratégiai fontosságú – kicsit rendbe rakjuk, rendszerlogikailag megfogjuk és megpróbáljuk megerősíteni, az már értelmes kihívás

– mondta Demeter, akiről feltételezhető, hogy ő vezetheti majd a holdingként létrejövő Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központot, ami alá hat intézmény tartozik majd

• a Petőfi Irodalmi Múzeum,
• az Országos Széchényi Könyvtár,
• a Magyar Nemzeti Múzeum,
• a Természettudományi Múzeum,
• az Iparművészeti Múzeum
• és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

Csák áprilisban maga is elismerte, hogy az új kulturális törvény tervezetének előkészítése folyamatban van, de szerinte a sajtóba kiszivárgó részletek egy korábbi verzióból származnak. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon teljes művészeti és kulturális szabadság van, mindenki saját kívánságának megfelelő előadásokat tarthat, az állam nem kíván semmit korlátozni. Azt ígérte, hogy az intézmények hatékonyságát objektív mutatók alapján fogják vizsgálni, sőt az adatokat nyilvánosságra is hozzák, és a tervezett integráció nem jelenti azt, hogy majd Vidnyánszky Attila mondja meg, mit játsszon a debreceni Csokonai színház.

Az egyelőre nem világos, hogy Csák távozása mekkora változást hozhat a tervekben. Demeter Szilárdot írásban kérdeztük arról, tudott-e előre a lemondásról, és hogy a vezetőcsere miként érintheti a tavasszal bejelentett integrációs folyamatokat, illetve mire számít a Csák pozícióját átvevő Hankó Balázstól.

Csák miniszter úr a múlt hét közepén négyszemközt már jelezte nekem, hogy várható egy ilyen döntés, én ezt tudomásul vettem. Hogy ki a miniszter, nem az én kompetenciaszintem, az én dolgom az, hogy bárki is legyen, vele együttműködve a feladatomat ellássam. Hankó Balázs okos ember, rendszerlogikai összefüggésekben gondolkodik, sokgyerekes családapa, tudja, mi a tét és mi a cél

– felelte.