A Mindent szabad 2023 elején mutatkozott be a Sundance Filmfesztiválon nagy sikerrel, és ennek megfelelően egy igazi licitverseny következett, amelyből végül a Netflix került ki győztesen: a streamingcég 20 millió dollárt fizetett, hogy a platformon landoljon az erotikus thriller. Egy elsőfilmes író-rendező számára nyilván hízelgő, hogy rögtön dollármilliós licitháborúba keveredik a filmje, amelyet ráadásul a kritikusok is méltattak annak fülledt, érzékeny, mégis húsba vágó mivolta miatt. Chloe Domont másfél évtizede van a szakmában, eddig elsősorban rövidfilmeket és tévésorozatokat rendezett, filmográfiájában olyan darabokat találunk, mint a Clarice, a Milliárdok nyomában vagy a Briliáns elmék – ez utóbbi kettőt ismerve nem is olyan véletlen, hogy első egészestés játékfilmje ugyancsak a New York-i öltönyösök világában játszódik.
Emily és Luke látszólag tökéletes pár: szépek, fiatalok és fülig szerelmesek. Egyetlen problémájuk van: az utóbbit titkolniuk kell, ugyanis mindketten pénzügyi elemzők egy nagymenő Wall Street-i cégnél, ahol a céges szabályzat tiltja a munkahelyi románcot. A két fiatal ambiciózus annyira, hogy a zsíros pozíció érdekében immár két éve játsszák a szerepüket: reggel egymás mellett ébrednek, majd a munkahelyi liftben hűvösen kérdezik meg egymástól, milyen volt a másik hétvégéje. Eljegyzésük változtathatna a helyzeten, ám karrierközpontúságukat jól mutatja, hogy nem ez, hanem egy teljesen más jellegű változás billenti ki őket a jól bejáratott színjátékból: egy magasabb pozíció hirtelen megüresedése miatt mindkettejük előtt ott a lehetőség az előrelépésre. Míg a pletykák előzetesen arról szólnak, hogy Luke-nak áll jobban a szénája, végül mégis Emily kapja meg a munkát, és ez fokozatosan, ugyanakkor meglepően gyorsan rombolja le kettejük álomba illő kapcsolatát.
A Mindent szabad több rendkívül aktuális problémáról beszél:
- a párkapcsolatok hatalmi dinamikájáról,
- a női és férfi szerepekről,
- a nők helyzetéről a pénzügyi területen,
- a nemek közötti bérszakadékról.
Mindehhez tökéletes táptalaj a pénzügyi szakma: egy sor kutatás bizonyítja, hogy semmilyen más szakmában nincsen akkora különbség a fizetések terén a férfiak és a nők között, mint a pénzügyi szektorban, de az is segít a helyzet megértésében, ha tudjuk, a New York-i Értéktőzsdének egészen 1967-ig nem is lehettek a tagjai nők. És bár majdnem hatvan évvel ezelőtti változásról van szó, és ma már bőséggel dolgoznak nők is a területen, még mindig egy erősen férfidominált szektorról van szó, és ez a tény áthatja a vállalati kultúrát is. Emily az egyetlen nő a befektetésekkel foglalkozó cégnél, amely egészen addig nem kavarja fel környezetét, amíg elő nem léptetik.
És míg az ezzel kapcsolatos előítéleteket is bemutatja a film, elsősorban a párkapcsolati dinamika az, ami nagyobb szerepet kap, és amelyet rendkívül jó érzékkel írt meg Domont. Míg először egy jóban-rosszban összetartó párt látunk, a sziklaszilárdnak tűnő kapcsolaton repedést üt az, hogy nem a férfi, hanem a nő kapja meg az előléptetést. Az is beszédes, hogy miként fogadják párként mindezt: amikor Luke sikeréről érkeznek a pletykák, mindketten őszintén örülnek, mikor viszont Emily kapja meg a kinevezést, alig meri elmondani a vőlegényének, szabadkozik, Luke pedig olyan arccal gratulál hozzá, mint amikor egy különösen visszataszító ajándékhoz kell jó képet vágni.
A férfi büszkeségét sérti, hogy a menyasszonya egyben a főnöke is lesz, és láthatóan valóban jogos volt a kinevezés, hiszen sokkal jobban érti a dolgát, ami egyre látványosabban sérti a férfi egóját. Erotikus thriller lévén a szexualitásban is megmutatkozik az egyre eltolódó hatalmi harc: a korábbi pezsgő szexuális életük ugyancsak megsínyli a krízist, Luke nemcsak a munkában érzi magát megfosztva férfiasságától, de már az ágyban sem tud teljesíteni. Ahogy a férfi önbizalma egyre mélyebbre süllyed, úgy eszkalálódik a helyzet kettejük között a magánéletben és a munkában is.
A Mindent szabad a finom, mégis nagyon hangsúlyos párhuzamok filmje: Luke előbb azért térdel le Emily elé, hogy fátyolos tekintettel megkérje a kezét, majd azért, hogy bűnösként feleljen kicsinyes viselkedéséért. Mikor először meghallja, hogy a nőt főnöke éjjel kérette magához előbb amiatt aggódik, hogy a férfi zaklatta a nőt, később már azzal támad, hogy Emily egész biztosan lefeküdt vele az előléptetésért cserébe. Vér folyik a film elején egy szenzációsan bizarr szexjelenet során, amely után a pár cinkosan együtt nevet, és vér folyik a végén, amikor már csak zokogni tudnak. Először szenvedélyesen esnek egymásnak, a végén már egészen más céllal markol menyasszonya hajába a férfi. Domont mesterien vázolja fel ezekkel a párhuzamokkal egy olyan kapcsolat anatómiáját, amelyet megmérgezett a kicsinyesség és a mindent felülíró ambíció.
Egy ilyen jellegű, két szereplőre építő karakterdráma mit sem érne remek színészek nélkül: Alden Ehrenreich ismét bebizonyítja, hogy ideje feledni a Han Solo-blamát, a Bridgertonból átmentett Phoebe Dynevor pedig ugyancsak kiválóan hozza az egyszerre összetört, de törtető elemzőt. A Mindent szabad egyértelműen az utóbbi filmje, amely nem titkolt céllal az ő szemszögét hozza közelebb a nézőhöz. Ennek ellenére Emily távolról sem csak egy megcibált áldozat, tettei – ha távolról sem olyan mértékben, mint a férfié – ugyancsak megkérdőjelezhetők.
A Mindent szabad kifejezetten ígéretes rendezői debütálás, amely kevéssé erotikus thriller, sokkal inkább jól felépített karakterdráma, némi erotikával. Gondosan kiválasztott momentumokkal mutatja be egy kapcsolat összeomlását a karrier oltárán, azt, hogy a vállalati világban miért nehezített terep a nőké. De a legjobban azt, hogy a „biztos a főnökkel kefélt az előléptetésért” típusú gúnyos megjegyzések nem egyszerű viccelődések, hanem rendszerszinten mutatnak rá a nők megítélésének problémájára a munkaerőpiacon.
Mindent szabad (Fair Play), 113 perc, 2023. Elérhető a Netflix kínálatában. 24.hu: 8/10
