A legnépszerűbb Dr. Seuss-gyerekkönyvet elsőként képernyőre adaptáló Grincs (2000) nemcsak sokmillió gyerek maradandó gyerekkori filmélményeként, de Jim Carrey egyik legfontosabb szerepeként is a popkultúra fontos része, arról azonban mostanáig egyetlen szó sem esett, hogy a forgatása kis híján az őrületbe kergette a színészt.
Ezekre az eddig ismeretlen történetekre világít rá a Collider cikke, ami szerint Carrey minden egyes napon úgy érezte, hogy az eleinte nyolc és fél órás munkával a testére került jelmez és smink alatt élve eltemetik.
A színész a forgatás kezdetén
hiszen
Lényegében véve minden nap mumifikáltuk a protézisekkel, és a lencsékkel, amik akkorák voltak, mint egy frizbi. Aztán rávettük, hogy egész nap mesterséges hóban lélegezzen
– emlékezett vissza Brian Grazer vezető producer.
Nem csak Carrey, de az azóta két Oscart is besöprő sminkmester, Kazu Hiro (Kazuhiro Tsuji) is ugyanígy érzett, hiszen a színész hangulatváltozásai sokáig olyan nyomás alá helyezték, amit képtelen volt elviselni.
Két hét alatt mindössze három napnyi anyagot vettünk fel, mert Carrey néha hirtelen eltűnt, és amikor visszajött, minden szétesett
– tette hozzá Grazer, aki végül megtalálta a megoldást:
A színész tőle végül a következő instrukciókat kapta:
- egyen meg mindent, amit meglát,
- ha teljesen kikészül, akkor kapcsolja be a tévét, legyen mellette valaki, aki fejbevágja vagy üsse magát lábon,
- és cigarettázzon, amennyit csak tud.
Carrey betartotta a furcsa szabályokat, a helyzet pedig meglepő módon gyorsan változott, bár ehhez talán az is hozzájárult, hogy a rendező, Ron Howard
hogy átérezze, mennyire nehéz a protézisekkel, valamint a csiklandozó és bőrdörzsölő állatszőrrel való mozgás, később pedig a színész korábbi, szinte már istenített partnere, Don Knotts is feltűnt az egyik forgatási napon, hogy pusztán a jelenlétével segítsen.
