Ma már talán nézünk elég ideje színházat, filmet, sorozatot ahhoz, hogy ne mossuk össze a színészt a szerepével – ám a Szexoktatás Ericje és az őt alakító Ncuti Gatwa között kétségkívül akadnak hasonlóságok: a dolgok viselésének tanulhatatlan tudománya, az önazonosság, a személyiség ragyogása – és az árnyak a múltban, a céltudatos útkeresés, a mélység. Ám, míg a Szexoktatásban csak sejtjük, hogy a tini Eric karizmája elsöprő sikerre predesztinálja hősünket, addig a valóságban már ténynek vehetjük Gatwa megérkezését az élvonalba.
Ncuti – ejtsd: Súti – Gatwa 1991 októberében látta meg a napvilágot a ruandai Kigaliban, és bár afrikai gyökereiről büszkén nyilatkozik, ma már inkább skót, mint ruandai. Gatwa családja ugyanis ahhoz a tuszi törzshöz tartozott, amelyre a ruandai népirtás idején kiadták a kilövési parancsot, így a Gatwa család, köztük a kétéves Ncuti 1994-ben elmenekült az országból, és Skóciában telepedtek le. Az értelmiségi hátterű család – Ncuti apja odahaza újságíró, anyja bankmenedzser volt – egy főként kétkezi munkások lakta környékre költözött, ami önmagában is okozott feszültséget, ám ennél fontosabb volt, hogy a környéken, ahol éltek, alig voltak fekete családok – Skóciában általában sem voltak sokan. Menedékkérőként, három gyerekkel, gyakorlatilag a teljes újrakezdésre kellett berendezkedniük, Ncuti interjúkban hangsúlyozza is, hogy akkora ellenszéllel, amivel a szüleinek meg kellett küzdeniük, ő nem bírt volna el.
Pedig neki személyesen is kijutott az ellenszélből: nem elég, hogy fekete volt, de máshogy beszélt, máshogy mozgott, mint iskolatársai, táncolni járt, furcsa volt. Sokat piszkálták is, még egy rasszista weboldalt is létrehoztak róla, ennek ellenére a színész úgy emlékszik, már akkor sem borzalomként, inkább kellemetlenségként tekintett minderre, valamire, amire nem számított:
Igazából mindig hittem a karizmámban. (…) Mondom, micsoda? Ezek az emberek nem kedvelnek engem? Ilyen még nem történt. Szóval azt mondtam magamnak, oké, akkor mindent csinálok ugyanígy tovább, magamat adom, és előbb vagy utóbb úgyis belém szeretnek. És így is lett. Jó lecke volt ez arról, hogy mi a különbség a gyűlölet és a tudatlanság között. Nyilván megbocsáthatatlan, ahogy viselkedtek, de akkoriban én voltam az első fekete, akit életükben láttak. Később aztán nagyon komolyan bocsánatot kértek, nemcsak szavakban – a tetteik is beszéltek
– nyilatkozta egy interjúban.
Ez például egy közös pont a Szexoktatás Ericjével: őt is zaklatták az iskolában, amíg fel nem szívta magát, és azt nem mondta, ez vagyok én, akkor is, ha nem tetszik – és ez bevált. Emellett a sorozat megtartotta közös pontnak az első generációs afrikai bevándorló hátteret is, bár, alighanem a könnyed hangvétel megőrzéséért Eric a sorozatban ruandai helyett ghánai-nigériai gyökereket kapott, sajnálatos módon kihagyva így a ziccert arra, hogy a ruandai genocídiumról akár csak említés szintjén is hallhassanak a netflixezők. Ncuti Gatwa egyértelműen skótként tekint magára, ám kötelékei az afrikai kontinenshez erősek maradtak: az elmenekülésük után nem sokkal Ncuti apja Kamerunban vállalt állást, Ncuti pedig gyerekkorában nála töltötte a nyarakat.
Az említett táncon kívül másfajta színpadi törekvése ekkoriban még nem volt, nem is tudta, hogy lehetne. Pedig egyedül a drámaórákat szerette, minden másról hajlamos volt lógni – az otthon csendes, a Bibliát tanulmányozó gyerek házon kívül elég vad tini volt –, ám magától nem kapcsolta össze a dolgokat: ha két tanára nem irányítja, talán sosem jelentkezett volna színiiskolába. De megtették, Ncutit pedig fel is vették a Skót Királyi Konzervatórium dráma szakára, így lett a ruandai menekült kisfiúból pedigrés Shakespeare-színész. Legfontosabb korai szerepe Mercutio volt a Rómeó és Júliából a manchesteri Home Színházban, a mű egy meglehetősen vagány, modern feldolgozásában, élő rockzenekarral és kokaint szimbolizáló hintőporral, aztán másfél évet töltött a londoni Globe Színházban, többek között a Szentivánéji álomban. Közben kisebb sorozat- és filmszerepek is akadtak, csordogáltak a fiatal színészkarrier mindennapjai.
Megtakarításait felélte, egy rosszul sikerült szakítás után pedig effektíve hajléktalanná vált volna, ha nincs két legjobb barátja: egyikük kanapéján aludt, a másik meg rendszeresen utalt neki pénzt ételre. A Harrods áruházban szerzett állást, közben meghallgatásokra járt, ám egyikből sem lett semmi maradandó, így önbizalma is leért mellé az említett hullámvölgy aljára. Ugyanakkor ebből a világ nemigen vett észre semmit, Ncuti ugyanis gondosan ügyelt a látszatra:
Kifelé úgy tűnt, minden rendben. Reggelente kimásztam az ágyból, amin a legjobb barátommal osztoztam, és úgy jöttem el otthonról, hogy minden egyes hajszálam tökéletesen állt, dögös ballonkabátban, ragyogóra fényesített cipőben. Bókoltak nekem, hogy milyen reprezentatívan nézek ki. Amikor lefogytam, mert csak napi egyszeri evésre volt pénzem, az emberek azzal jöttek nekem, milyen karcsúnak és egészségesnek nézek ki. (…) A vonatozás egy háromfelvonásos színdarabként működött: 1. otthon hagytam a pénztárcám, 2. a telefonom lemerült, így nem tudok Apple Pay-jel fizetni, 3. ígérem, soha többé nem történik ilyen. Mindig megúsztam, mert jólöltözött voltam
– írta a béka segge alatt töltött időszakról.
Színtiszta szerencseként értékeli, hogy kitört a hajléktalanságból: egyszer csak behívták egy új Netflix-sorozat meghallgatására, amiről csak annyit tudott, hogy Gillian Anderson szerepel benne. Innen már tudjuk, mi jött: a szóban forgó sorozat a Szexoktatás volt, amelyben Ncuti a főszereplő, az Asa Butterfield által alakított Otis legjobb barátját, Ericet játszhatta el. És ez annyira feledhetetlenre sikerült, hogy Ncuti Gatwa karrierjét nemcsak kirángatta a gödörből, de kilőtte nagyjából a Holdig.
Pedig elsőre nem volt biztos, hogy így lesz. Eric karaktere első olvasatra a „meleg legjobb barát” unásig ismert sztereotípiájának tűnt, és a forgatások hangvételéből sem vehették biztosra a szereplők, hogy ez a meló lesz a belépőjük az élvonalba: grafikus szexjelenetek, altesti poénok – elég éles kontrasztja volt a konzervatóriumi színházművészeti képzésnek. Hogy a sorozat mennyire telibe találja a korszellemet, azt csak remélni lehetett, bár bizakodásra adott okot az alkotók nyitottsága arra, hogy a szereplők által képviselt, alulreprezentált csoportok – mondjuk elsőgenerációs, vallásos közösségekhez tartozó afrikai bevándorlók – nézőpontjait beemeljék a sorozatba.
Volt olyan producer, aki azzal jött oda, hogy nézd, ezt a dumát szerintem a fehér nézők nem fogják érteni, mire én, nem is nekik kell érteniük. Rengeteg fehér karakter szerepel a sorozatban, akiket majd értenek a fehér nézők, de én azt szeretném, ha Ericet értené egy teljesen más csoport is. És hidd el, te is ezt akarod. És megértették, és így lett. Mindannyian folyamatosan tanultunk munka közben
– mesélte a British Vogue-nak.
Akárhogy is, a munka ennél jobbkor nem is jöhetett volna Ncuti Gatwa életébe, a teljes legatyásodás küszöbén – ami azt illeti, első netflixes fizetéséből az előtte lévő években elmaradt adóját fizette be. Azóta viszont Ncuti Gatwának már nem okoz gondot befizetni az adót, és sem a lakhatás, sem az elegendő munka miatt nem kell aggódnia egy ideje, sőt, 2020 óta saját háza van, a munkák meg csak úgy ömlenek. Amikor a Szexoktatás felkerült a Netflixre, Ncuti épp a repülőgépen ült, amely hazavitte Londonba a sorozat promózására összehozott New York-i eseményről. A felszállás és a landolás között eltelt néhány órában pedig Ncuti Gatwa egycsapásra nemzetközi nemzedéki ikon lett, az induláskori alig ezres Instagram-követőszáma több százezresre ugrott, mire a Heathrow-ra ért, másnap pedig Ncutinak, a Meave-et alakító Emma Mackey-nek és az Aimee-t megformáló Aimee Lou Woodnak ki kellett menekülniük egy Lush-üzletből, olyan csődületet okozott a megjelenésük.
A Szexoktatás óriási siker lett, és mint ilyen, a legtöbb szereplő komolyan profitált belőle, de talán senki akkorát, mint cikkünk főhőse. A személyesség, az önéletrajzi ihletésű élmények beemelése a figurába – bejött: Eric karakterével rengetegen tudtak azonosulni, Ncuti Gatwa alakítására pedig a szakma is felkapta a fejét. A legfontosabb brit filmes díjra, a BAFTA-ra jelölték már az első évad nyomán, egyedüliként a stábból, amit aztán a második és a harmadik évaddal is megismételt, amikor már csatlakozott hozzá a jelöltek között Emma Mackey és Aimee Lou Wood is. És bár a „nagy”, össz-brit BAFTA-t nem, annak skót kishúgát Ncuti meg is kapta a szerepért.
A siker, főleg az azt megelőző időszak nihilje után nyilván örömteli változásokat okozott, de a vele járó figyelem ijesztő is volt. „A színészek azért választják ezt a hivatást, hogy elbújhassanak a szerepeik mögé. És aztán egyszer csak ott vagy a reflektorfényben. És az emberek arra kíváncsiak, hova jártál iskolába. Szóval muszáj a munkára fókuszálni, mert a hírnév nagyon el tudja vonni a figyelmet” – nyilatkozta erről Gatwa a Rolling Stone mesés nagyinterjújában, amelyet már csak a lélegzetelállító divatfotók miatt is érdemes végigpörgetni.
Mert a szupermenő – és nem ritkán a polgárpukkasztásig erotikus, lásd például a fent idézett Vogue-interjúhoz készült teljes aktokat, melyeken Ncuti mindössze egy Tiffany nyakláncot visel – divatfotók mellett mégis csak a színészi karrier felívelése a lényeg. Amire szintén nem lehet panasz. Ncuti Gatwa a Szexoktatás óta bejelentkezett Hollywoodba, az n+1-edik Kenként szerepelt ugyanis Greta Gerwig Barbie-filmjében – ami remek sor az önéletrajzban, hisz nagyon úgy néz ki, hogy a Barbie megnyerte az egész 2023-as moziévet –, ám talán még ennél is nagyobb szó, hogy Gatwa emellett bejelentkezett a brit mozgókép egyik legfontosabb, legikonikusabb intézményébe: megkapta a Doctor Who címszerepét, ő lehet a tizenötödik doki. Ami menőbb az év filmjénél, sőt, menőbb III. Károly koronázási ünnepségénél is – ahol egyébként hősünk szintén fellépett, kicsit visszanyúlva a Shakespeare-színészi múlthoz némi Rómeó és Júliával.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Itthon elég kevés szó esik a Doctor Who-ról (talán azért is, mert nálunk a rémes Ki vagy, Doki? címen fut), így talán nem egyértelmű, hogy egy brit színésznek milyen óriási nagy szám megkapni ezt a szerepet. A Doctor Who kisebb-nagyobb szünetekkel, de több mint hatvan éve létezik, a doki alakja korokon ível át, újabb és újabb értelmezéseket kap, lekövetve egy sor kulturális-társadalomlélektani változást, afféle öndefiníciós eszköze a brit kultúrának – szóval nagyjából akkora jelentőségű eleme a brit filmművészetnek, mint a James Bond-filmek. Amiben egyébként cikkünk főhőse szintén nagyon szívesen szerepelne, csak épp nem úgy, mint főhős, hanem mint Bond-gonosz. Meglátjuk, sikerül-e kipipálnia ezt a bakancslista-elemet is – de előbb még arra leszünk kíváncsiak, mit hoz ki a Doktor szerepéből. Ami jelenleg tudható, az alapján Gatwa testhezálló értelmezést adott a karakternek: a tizenötödik Doktor érzékeny, mély, kissé poszttraumás, ugyanakkor erősen divatérzékeny, szexi figura lesz.
Ez az ember túlélt egy népirtást. Ez az ember passzol mindenhova és sehova. Én vagyok a Doktor. A Doktor én vagyok
– mondta erről arra utalva, hogy a Doktor előtörténete szerint túlélt egy nagy háborút, amelyben népének minden más tagja odaveszett.
Ncuti Gatwa az első fekete színész, aki eljátszhatja a karaktert, és az első olyan Doctor Who-főszereplő is, aki nem az Egyesült Királyságban született – szerinte egyébként épp azért kapta meg a szerepet, mert az esélytelenek teljes nyugalmával ment el a castingra. Lám, az évad még kint sincs, a Doctor Who máris demonstrál egy újabb változást a brit közgondolkodásban: Ncuti Gatwa ellen huszonpár éve rasszista oldalt hoztak létre az osztálytársai, ma pedig már nemcsak eljátszhatja a brit kultúra egyik legikonikusabb sorozatszerepét, de még az érdemi gyűlölethullám is elmaradt a szerep bejelentésekor, Ncuti legnagyobb meglepetésére.
Aki egyébként kulcsszereplője még egy fontos közbeszédbeli változásnak: annak, ahogy szexuális orientációról és nemi identitásról beszélünk. Gatwát a Szexoktatás-beli karaktere nyomán gyakorlatilag egy az egyben elkönyvelte melegnek a világ – ő azonban ezt sem meg nem erősítette, sem meg nem cáfolta sokáig, egyszerűen fenntartotta magának a jogot, hogy „biztonsági és mentális egészségi okokból” magánügyként kezelje a kérdést, mert, mint mondta, fontos, hogy senki ne érezze kötelezőnek, hogy megossza a nagyvilággal a benne belül zajló történéseket.
Végül aztán épp nemrégiben egy interjúban coming outolt ugyan – de ezt annyira organikusan, olyan természetesen tette, hogy már a coming out szóhasználat is erőltetett: valójában csak elmesélt egy anekdotát egy ruandai nőről, akivel egy Pride-felvonuláson találkozott.
Soha nem találkoztam korábban másik ruandai queer emberrel. Azt hittem, én vagyok az egyetlen a világon
– fogalmazott, és bár ebből a két félmondatból nyilván azonnal újságcikkek sora született, a queer szó használatával – amit leginkább „másnak” lehetne fordítani és az LMBTQIA+ betűszó legfinomabb, szándékosan homályos eleme – Ncuti Gatwa finoman jelezte: lesz szíves a közérdeklődés kívül maradni az alsóneműjén és a hálószobáján. Olyan elegáns, határozott, mégis érzékeny megnyilvánulás volt ez, amilyet ritkán látni a woke túlburjánzó nyelvi triplaszaltói közepette.
A jelenlegi kép tehát Ncuti Gatwáról egészen diadalmas: egyszerre a jelen kor nemzedéki ikonja, és kapcsolódik a brit popkultúra legmélyebb gyökereihez – miközben a fene nagy diadal közepette azért elmondja, mennyi szorongás, bizonytalanság és imposztorszindróma gyötri a ragyogó mosolyok, pózok és viccek mögött. Hogy visszavágyik a színház intim közegébe – a kisebb léptékbe, a kézművességbe, amit a színpadi munka jelent –, és ami már alighanem másodhegedűs lehet csak, hiszen pénzt keresni mégis csak muszáj, nagyok az álmok:
Venni egy házat anyukámnak. Építeni egy iskolát Ruandában. Elég pénzt keresni, hogy a továbbiakban is a Lush-ban vehessek szappant.
