A legtöbbek számára teljesen érdektelen rövid bűnügyekről, vagy kisebb-nagyobb történésekről való beszámolók hosszú évtizedeken át voltak a napilapok állandó, bár sokszor csak tintapazarlásra jó tartozékai, voltak azonban, akik a kétsoros, mínuszos híreket is mindennél érdekesebbé, vagy legalább viccessé tudták tenni.
Erre talált kitűnő példát a Múlt-kor, ami a Kecskeméti Ujság 1910. május 12-i számában talált rá a Kati gyere ki című néhány soros csodára.
Holdfényes tiszta éj szállt le tegnap a városra. Üde tavaszi szél fujdogált az utcákon s magával hordta az aszfaltok szemétjét
– indította miniatűr dolgozatát a névtelen zseni, aki a hangulatfestés után azonnal a tárgyra tért:
Posner Ferencet megejtette a tavaszi éj üde poézise, és ihletett állapotban ballagott a Széles-ut 26. számu ház egyik ablaka elé, mely mögött Dulcineája álmát aludta. Bezörgetett: Kati gyere ki! De Kati nem jött ki
– folytatódik a mű, ami aztán eléri a csúcspontját:
Posner dühös lett és beverve az összes ablakokat, igy kiáltott fel elkeseredésében: Megállj Kati! megbánja ezt valaki!
A férfi tökéletesen látta a jövőt, bár valószínűleg nem úgy gondolta, hogy ő maga fogja megbánni. Pedig így lett:
A rendőrnek azonban nincs érkezése a pósneri fájdalmak iránt és az ablakbeverő uracsot bevitte az alvókamarába.
A teljes írás itt olvasható:
