Jane Fonda a Call Her Daddy című podcastban idézte fel, hogy milyen sokáig küzdött étkezési zavarokkal, amelyek megkeserítették az életét. A 85 éves színésznő elmondta, hogy egészen nyomorultul érezte magát és komoly testképzavarokat okozott nála, amikor fiatal és sikeres színésznőként belekényszerült a „kedves lány a szomszédból” sztereotip szerepkörébe.
Bulímiás és anorexiás voltam, ahogy hirtelen sztárocska lettem, és rettentő nagy hangsúly helyeződött a kinézetemre. A húszas éveimben váltam filmszínésszé, és rettenetesen szenvedtem a bulímiától. Volt egy titkos életem, és nagyon, nagyon boldogtalan voltam. Azt hittem, hogy nem fogom megélni a harmincadik évemet.
– mondta, hozzátéve, hogy az étkezési zavar ártatlan szokásként indult, falási rohamok és hánytatások formájában.
Miért ne ehetném meg ezt a jégkrémet, ha utána úgyis kihányom? – kérdezed magadtól. Amit viszont nem tudatosítasz, az az, hogy ez egy szörnyű függőséggé válik, és elhatalmasodik az életeden.
A lehetséges okokról beszélve Fonda arra is kitért, hogy az addikció kialakulásába belejátszottak a saját karrierje és magánélete belső ellentmondásai is, de ugyanígy az a női testet tárgyiasító kultúra, amelyben felnőtt, és amelyik kis kortól kezdve azt sugallja a lányoknak, hogy csak akkor szerethetőek, ha nagyon vékonyak maradnak. Idővel a szorongás dühbe váltott, és egyre nagyobb hangulatingadozásokat is okozott nála az addikció, amelytől évtizedeken át nem tudott szabadulni.
A negyvenes éveimben eljutottam egy pontra, amikor úgy éreztem, hogy ha így folytatom, bele fogok halni
Ezt követően elkezdett leszokni a káros rutinokról, de ezt is magányosan kellett csinálnia, mert akkoriban még nem nagyon beszélt senki ezekről a mentális zavarokról, és fogalma sem volt róla, hogy léteznek segítő csoportok. Hozzátette, hogy a közösségi média önkép-torzító hatása miatt a mai lányok még sokkal veszélyeztettebbek, és nem tudja, mi lehetne erre az átfogó megoldás.
