Geopolitika, rock and roll, traumafeldolgozás és a NER dühöngő ifjúsága: könyveket ajánlunk

Visky András: Kitelepítés

Mindig ezt és csakis ezt a történetet akartam megírni – mondja a héten megjelenő interjúnkban Visky András, aki évtizedeken át viaskodott azzal, hogy megtalálja a megfelelő nyelvet és a formát rendkívüli gyermekkora elmeséléséhez. Alig múlt egyéves, amikor református lelkész apját, Visky Ferencet letartóztatta, és koncepciós perben 22 év börtönre ítélte a román kommunista rezsim, őt magát pedig édesanyjával és hat testvérével együtt kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan-sztyeppe egyik lágerébe. Csaknem hét év telt el, mire mindenki kiszabadult a fogságból és újra egyesülhetett a család. A mindezt felidéző Kitelepítés mégsem egyszerű memoár, hanem megrendítő erejű és szépségű irodalmi mű lett, amelyből a borzalmak ellenére sem hiányzik a derű és a humor.

Pedig a biblikus nyelv és a könyvet keresztül-kasul szövő vallási motívumok bőven rejtenek magukban stiláris veszélyeket, de Visky természetes könnyedséggel kerüli el a modorosság és kenetteljesség csapdáit. „A történetek pedig félrevezetőek, azt a látszatot keltik, hogy megyünk valami felé, ha már jöttünk, ugye, valahonnan, pedig csak egyik lágerből jövünk a másik lágerbe, nincs más, nem érhetnek hát meglepetések” – mondja a falu eszének tartott sváb öregúr a könyv vége felé, amely puszta létével cáfol rá erre a tételre. Demonstrálja, hogy a történetmondás nemcsak az önbecsapás, de az önfelszabadítás nélkülözhetetlen eleme is lehet. (Jankovics Márton)

Jelenkor, 444 oldal, 4599 Ft.

Tim Marshall: A földrajz hatalma

Ahogy 2020 tavaszán mindenki epidemiológussá vált, úgy az ukrajnai háború kitörését követően egy csapásra a tízmillió geopolitikai szakértő országa lettünk. Ha valaki esetleg szeretné elmélyíteni a tudását is ezen a téren, annak jó szívvel ajánljuk Tim Marshall legújabb könyvét, A földrajz hatalmát, amelynek már a címe is árulkodik fő téziséről. A brit újságíró és külügyi szakértőnek régi célkitűzése, hogy érthetően és érzékletesen bemutatni, hogy a földrajz miként formál konfliktusokat, illetve határolja be egy-egy ország politikai mozgásterét. Ezt tette már A földrajz fogságában című bestsellerében és a Falakban is, ezúttal pedig tíz újabb térséget mutat be, amelyek a nagyhatalmi versengések során befolyással lesznek a világpolitikára.

Kapcsolódó

Tim Marshall: Putyin Koszovóban értette meg, hogy ideje elkezdeni az előrenyomulást

Interjú A földrajz fogságában szerzőjével, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy jövő nyár előtt véget érjen az ukrajnai háború, de közben szerinte oda kéne figyelni a török–görög feszültségre, valamint a világűr geopolitikájára is.

Ausztráliától Nagy-Britanniáig, Irántól Etiópiáig, Törökországtól a Száhel-övezetig térképezi fel a társadalmakat mozgásban tartó külső és belső feszültségeket, és ugyan a legfrissebb forrongások már nem mindig szerepelnek a könyvben, de Marshall segít történelmi és geopolitikai kontextusba helyezni mindazt, amiket manapság olvasunk a hírekben. A különösen izgalmas utolsó fejezet pedig geopolitika új ágazatával, az asztropolitikával foglalkozik, amely egyre fontosabb lesz a világűr kolonizációjának haladtával – nem véletlen, hogy következő könyvét Marshall már teljesen ennek szenteli, ahogy azt 24.hu-nak adott interjújában is elmondta. (JM)

Park, 423 oldal, 4749 Ft.

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást

A szigorúan vett szépirodalom és a kritika által lenézett lektűr, szórakoztató irodalom határvidékén is van ám élet. Legalábbis kellene lennie: „A »komoly«, a »nehéz«, a »magas« irodalmat és az elsődlegesen szórakoztató szándékú lektűrirodalmat, »tömegkultúrát« üggyel-bajjal meg tudjuk különböztetni, de a kettő közötti széles mező nincs kijelölve, s aki ott mozog, az állandó bizonytalanságban van, hogy hova is tartozik” – írta Radnóti Sándor, aki szerint eleve az, hogy csak angol szavunk van a szórakoztató és közérthető, de irodalmi igénnyel megírt művekre, megmutatja, mennyire nem ismeri a magyar irodalom a middlebrow fogalmát. Van persze néhány kivétel, így Maros Andrásnak már a tizedik kötete jelent meg az idén, és a Sorsolják a kaszinótojást is ezen a területen mozog. Igaz, megfigyelhető némi fokozatos komolyodás az író regényeiben, és ez a mostani nemcsak a kicsit meghökkentő címválasztással üthet el a korábbi műveitől.

A Sorsolják a kaszinótojást egy egzakt időpontban játszódik, és az író sem tagadja az önéletrajzi hasonlóságokat (eleve Andrásnak hívják a főhőst, aki huszonéves a rendszerváltás idején, ahogyan Maros is volt), de mérget azért ne vegyünk rá, hogy minden úgy is történt, ahogyan azt a regényben olvashatjuk. Az 1993-ban, a vadkapitalizmus csúcsán játszódó cselekményben van minden: frissen megjelenő kínai bolt, egzisztenciális bizonytalanság, kelet-európai útkeresés és zűrzavar, de az íróra jellemző könnyedséggel és humorral. A történet öt napot ölel fel, ezalatt sorsok és életutak dőlhetnének romba, de valahogy mégis sejtjük, hogy mindig lesz miben bízni a szereplőknek. Ami pedig a címet illeti, arra is megkapjuk a magyarázatot. (Inkei Bence)

21. század, 286 oldal, 4690 Ft.

Dr. Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban

Az utóbbi években fellángolt önismereti-lélektani előadások-könyvek-megmondóemberek trendje kitermelt egy sor „kapudrog”-jellegű szakértőt: olyan pszichológus-hírességeket, akik nagyon jól értenek ahhoz, hogy leegyszerűsítve, érthetővé téve beszéljenek nagy tömegeknek a lélektan bonyolult jelenségeiről – remélhetőleg ezzel rávezetve a közönséget, hogy induljon el lassan a saját önismereti munkája felé. Olyan szakember, mint Dr. Máté Gábor, nincs még egy: ő egyszerre képes ugyanerre az érthetőségre és arra, hogy közben tényleg mélyre menjen, ne dobálózzon se üres humbugokkal, sem porhintéssel, és még – ebben aztán tényleg teljesen egyedi – mélyen személyes is legyen, beletegye magát, saját nehézségeit, rosszul működéseit az ismeretterjesztésbe. Így aztán legújabb kötete, amit már fiával közösen írt, szintén kihagyhatatlan. Ebben a fő téma az, hogy annak, hogy mi, emberek, egyre rosszabb állapotban vagyunk mentálisan, elég hangsúlyos oka az, amilyen a világunk: zajos, stresszes, elidegenedett, élhetetlen. Ez így önmagában nem épp reménykeltő üzenet így karácsony előtt, ám a szerzők nem állnak meg a szomorú diagnózisnál, hanem arra is adnak jó néhány javaslatot, hogy hogyan lehetünk mégis jól, és hogyan alakíthatjuk át úgy a világunkat, hogy az egy sokkal barátságosabb hely legyen. Újévi fogadalom helyett micsoda remek törekvés! (Bodnár Judit Lola)

Open Books, 590 oldal, 6999 Ft.

Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret

Ha valaki tudja, hogy kell ötvözni a tragédiát és a vígjátékot, a melankóliát és a kretén humort, a lélektani realizmust és az elborult agymenést, az Raphael Bob-Waksberg, aki ezt a képességét öt évadon keresztül bizonyította kultikus rajzfilmsorozatával, a BoJack Horsemannel. Az persze kérdés volt, hogy ezt a törékeny egyensúlyt vajon át tudja-e ültetni irodalmi formába is, ahol nem támaszkodhat az animáció vizuális mankójára. A választ meghozta első novelláskötete, az Aki még romjaidban is szeret, amely idén végre magyarul is megjelent, és Bob-Waksberg hasonló erényeket csillogtat benne, mint zavarba ejtően komplex animációs sorozataiban. Játékossága és kísérletező kedve ezúttal sem ismer határt: egyes történetek listaként, mások használati utasítás, vers, vagy termékleírás formájában bomlanak ki, esetleg egy kutya szemszögéből írják le a gazdi életét.

Kapcsolódó

„Csak olyan kávézóban tudok dolgozni, ahol nem ismerem a wifi-jelszót” – interjú a BoJack Horseman alkotójával

Raphael Bob-Waksberg kultikus Netflix-sorozatával, a BoJack Horsemannel vált híressé, most pedig magyarul is megjelent első novelláskötete. A filmessel készült interjúnkban szóba kerül Matthew Perry memoárja, a cancel culture, a politika és az esküvők abszurditása, a tévé aranykora, a szeretet kockázatai és egy jó sztori Bryan Cranstonnal.

Közben pedig olvashatunk elnökök által benépesített vidámparkról, esküvői kecskeáldozatokról, és olyan szuperhősökről is, akik csak részegen tudnak élni különleges képességeikkel. Szürreális helyzetekből és furcsa képzettársításokból tehát nincs hiány, a változatos stílusú, hosszú és minőségű novellákat viszont közös fonálra fűzi fel a közös téma, hiszen végső soron mindegyik középpontjában egyetlen kérdés lüktet: szeretni kockázatos, de vajon megéri-e? (JM)

&, 248 oldal, 3950 Ft.

Hanya Yanagihara: A paradicsomba

Tele van az internet terápiás jellegű beszámolókkal arról, mennyire megrázott egyes olvasókat Hanya Yanagihara korábbi sikerkönyve, az Egy kis élet. Az angolul 2015-ben, magyarul két évvel később megjelent (de itthon sajnos visszhangtalan maradt) nagyregény négy gyerekkori barát történetét követte évtizedeken keresztül, szerelmeken és csalódásokon, szörnyű traumákon és szakmai sikereken át, egészen a könnyfakasztó, már-már operai fináléig.

A Hawaiin született, japán és koreai felmenőkkel is rendelkező szerző új könyve tovább feszegeti a határokat, ezúttal nemcsak az érzelmi hatáskeltés szempontjából, hanem térben és időben is. Három évszázadon átívelő története a 1890-es évek New Yorkjában kezdődik, majd száz évvel később, az AIDS-járvány idején veszi fel újra a fonalat, hogy végül a 21. század végéről mutasson disztópikus jövővíziót. Biztos, hogy az Egy kis élethez hasonlóan A paradicsomba is megosztó könyv lesz, de Yanagihara elbeszélői bátorsága mindenképp tiszteletre méltó. A nagyszabású történetbe ágyazva pedig olyan éles és érzékeny megfigyeléseket olvashatunk a szereplők lelkivilágáról, ami a kortárs írók közül leginkább talán Elena Ferrante és Zadie Smith női bölcsességére emlékeztet. (Kránicz Bence)

Jelenkor, 708 oldal, 7999 Ft.

Dobray Sarolta: Beűzetés a paradicsomba – Igaz mesék

Dobray Sarolta a kiváló Üvegfal című regényével hívta fel magára a figyelmet, a kötetből azóta hasonlóan felkavaró színházi előadás is született. Most azonban nem a bántalmazó házasságokról ír, hanem mindenféléről, ha marad is még mindig a sötétebb tónusoknál: kiszolgáltatottak, elesettek, periférián felejtettek az ő hősei. Kicsit novella, kicsit szociográfia, nagyon kordokumentum. Azoknak, akik a „Megható történetek”-kötetek nyálas hamissága helyett igazi megrendülést adnának ajándékba. (BJL)

Scolar, 256 oldal, 4745 Ft.

Aradi Péter: A csend, amire vágytál

Erről a könyvről nem nehéz megjósolni, hogy megosztja majd az olvasóit. Igaz, már a fülszöveg is a NER dühöngő ifjúságáról beszél, és nehéz is lenne megkerülni ezt. Aradi Péter első regényének főhőse, Dénes szépreményű hosszútávfutóból lesz kiüresedett és célját vesztett antihős, ráismerhetünk benne a modern világirodalom összes kallódó hősére Meursault-tól Holden Caulfieldig, csak ő éppen az Orbán-kormány sokadik kétharmada idején szenved Budapesten. A szenvedésben szerepe van annak, hogy az általa annyira gyűlölt kormánynak dolgozik, jól is keres, viszont kell valami, amivel ezt ellensúlyozhatja, és így válik magyar Bret Easton Ellis-hőssé, akinek esténként bankot kell rabolnia ahhoz, hogy másnap reggel a tükörbe tudjon nézni.

A szenvedélybetegekben igen jól álló kortárs magyar irodalmi hagyományoknak megfelelően Dénes életében a drogok is központi szerepet játszanak, a regény pedig egy folyamatos lidércnyomás, beállásokkal, másnapokkal és a dílerek eltűnése miatti kétségbeesésekkel. Amiben ez a könyv azonban újdonságerejű lehet, azok a hamisítatlan, 2010-es és 20-as évekbeli, 18 pluszos monológok belpolitikáról, migránsozásról, vagy éppen arról, hogy mit takargathat a sokszoros válogatott, népszerű magyar focista. Az íróban meglévő düh átszövi az egész regényt, annyira, hogy nehéz is eldönteni, azért drukkoljunk-e, hogy Dénes tényleg összekapja magát, vagy inkább azért, hogy valaki állítsa már meg végre. A csend, amire vágytál könnyen olvasható és indulatos utazás egy becsapott nemzedék pszichéjének mélyére, de ahogy az elején is mondtam, nem mindenkinek fog tetszeni, amit ott találunk. (IB)

Kalligram, 252 oldal, 3990 Ft.

Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete

„Remélem, hogy eljön a nap, amikor egy francia iskolás beható ismeretekkel rendelkezik majd a gyarmatosításról, és azzal is tisztában lesz, hol van Szenegál, és miért beszélnek ott franciául. Vagy azzal, hogy miért tudtam én szenegáli gyerekként az ő korában, kicsoda Victor Hugo vagy Balzac” – mondta őszi interjúnkban a 32 éves Mohamed Mbougar Sarr, aki Az emberek legtitkosabb emlékezete című regényéért 2021-ben elnyerte a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat.

Kapcsolódó

A gyarmatosítás legalattomosabb része nem a politikai elnyomás, hanem a képzelet leigázása

Interjú Mohamed Mbougar Sarr szenegáli íróval, akinek Goncourt-díjas regénye feltárja Afrika és Európa vérontással terhelt viszonyát, de ennél sokkal többről szól. Vajon miért akar eltűnni a könyvek mögött? És miért rajong Krasznahorkai humoráért?

A könyv alapvetően egy rejtélyes afrikai író, T. C. Elimane utáni nyomozás kalandos története, de közben féktelen lendülettel és kaján humorral tár fel egy sor kényes témát, mint az elnyomás lélektana, művészet és politika viszonya, vagy az a paradoxon, hogy az identitás miként börtönzi be és szabadítja fel egyszerre az embert. Az első száz oldal kicsit megtévesztő lehet, mert olyan mintha pusztán Párizsban kallódó, fiatal afrikai írók önmarcangolásait követhetnénk, de a történet aztán egészen váratlan irányokat vesz, és univerzálissá tágítja kérdéseit, ahelyett, hogy megrekedne egy-egy generációs/kulturális nézőpontnál. Az ideológiai viták jól megférnek itt az érzékiséggel, akárcsak a kölcsönvett lektűr-elemek a szépirodalmi kikacsintásokkal. És, hogy a tétek milyen magasak, azt jól mutatja a narrátor mondata: „Egy percig se hittük, hogy az irodalom mentené meg a világot, de azt annál inkább, hogy az irodalomnak köszönhetjük, hogy nem futunk ki a világból.” (JM)

Park, 461 oldal, 3999 Ft.

Bergsveinn Birgisson: Válasz ​Helga levelére

Vannak pillanatok, amikor az ember lenéz a papucsára, és arra gondol, hogy eljön majd a nap, amikor a papucs ott lesz, ő viszont nem, hogy felvegye.

Az idősödő izlandi gazda, Bjarni élete végéhez közeledve rászánja magát, hogy szembenézzen élete meghatározó döntéseivel, és válaszoljon egy hosszú évek óta megválaszolatlanul hagyott levélre. Egykori szeretőjéhez, Helgához címzett monológjában keresetlen őszinteséggel idézi fel élettörténetét, kapcsolatuk kibontakozását és elmúlását. Annak idején mindketten boldogtalan házasságban, egymás szomszédságában éltek. Bjarni felesége egy orvosi műhiba miatt meddővé vált, s kettejük között láthatatlan fal emelkedett. Miután a faluban szárnyra kap a pletyka, hogy a férfinak viszonya van Helgával, lassan valóban egymásba szeretnek, Helga pedig válaszút elé állítja.

A kisregény egy csendes, részben elkésett szerelmi vallomás, de nemcsak az imádott nőhöz, hanem a természethez, a vidéki élethez, az izlandi táj e kis szegletének patakjaihoz, dombjaihoz és állataihoz is szól. Mert Bjarni elmereng ugyan, hogy annak idején, mikor Helga azt kérte tőle, hagyjanak ott csapot-papot, és költözzenek Reykjavíkba, miért maradt minden vágya ellenére mégis a magányos, hideg vidéken, de a válasz azért mindvégig egyértelmű számára: egész lényét, őseit, s talán valami még a szerelemnél is elemibb boldogságot tagadott volna meg, ha eleget tesz Helga kérésének, és a nagyvárosba költözik vele. Bjarni története tipikusan az, ami olvasás után hosszú ideig velünk marad, talán az sem véletlen, hogy színdarab, majd film is készült Bergsveinn Birgisson rövid regényéből. (Varga Zsuzsa)

Ø, 91 oldal, 2990 Ft.

Gelencsér Gábor: Lopott boldogságok

Mi történt a magyar filmmel az 1956-os forradalom és a hatvanas évek eleje, vagyis az új hullám jelentkezése között? Nyilvánvalóan elég sok minden, de az egyik legfontosabb történés az volt, hogy megszaporodtak és változatos formát öltöttek a melodrámák, méghozzá a világháborús évek óta nem látott mértékben. Ráadásul ezek a melodrámai történetek hidat képeztek a klasszikus művészfilmek és a modernista stílus között, miközben az állampárt ideológiai elvárásaihoz is különbözőképpen igazodtak – vagy éppen kerülték meg azokat.

Legalábbis emellett érvel Gelencsér Gábor, a magyar film elhivatott történésze és filmelmélet szakos egyetemisták több nemzedékének szeretett tanára. Gelencsér először szentel önálló könyvet a műfajelméleti szempontú kutatásnak – korábban inkább művészfilmes formákkal és stílustörténettel foglalkozott –, de írásainak lényege, vagyis az egyes filmek széles látókörű, mégis fókuszált és jól követhető elemzése változatlan. Melodrámaértelmezésével, műfaji fejtegetéseivel lehet vitatkozni, de korszak- és filmismerete, elemzői magabiztossága akkor is meggyőző, ha emlékezetes filmekről ír (például a Gázolásról vagy a Kertes házak utcájáról), és akkor is, ha mára jobbára elfeledett műveket mutat be (így a Záport vagy a Csigalépcsőt). (KB)

Kijárat, 254 oldal, 3500 Ft.

Gyárfás Dorka – Somos Ákos: AlkalMáté Trupp – Élveboncolás közönséggel

Máté Gábor és Horvai István régi főiskolai színészosztályának tagjai 2007 és 2021 között minden évben színpadra vittek egy előadást egymásról, valamelyikükről. Ezt szinte mindenki tudja, aki olvasott kulturális témájú újságcikkeket az elmúlt tizenöt évben, mert az osztály csupa olyan színészből állt, aki idővel népszerű lett a szakmájában, egyesek pedig (leginkább Kovács Patrícia és Fenyő Iván) egészen a sztárságig jutottak egy időben, jelentsen ez bármit hazai keretek között.

Az évről évre rendezett előadásokat viszont kevesen látták, mert mindig csak néhányszor játszották azokat az elfoglalt alkotók. Akik nézőként követték a sorozatot, azoknak azért, akik meg csak olvastak róla, azoknak azért ajánlott a két tapasztalt újságíró interjúkötete, amelyben az egyes résztvevőkkel folytatott beszélgetések vezetik végig az olvasót ennek az egyedülálló és szeretetre méltó színházi vállalkozásnak a történetén, amit Mácsai Pál csak úgy jellemzett: „nyilvános összeesküvés az idő ellen”. A fotókkal gazdagon illusztrált könyvnek egyetlen komoly hiányossága van: nem kapunk hozzáférést az előadásokról készült felvételekhez, hogy pótoljuk vagy újranézhessük azokat. Remélhetőleg valamilyen formában nemsokára erre is lehetőségünk lesz. (KB)

Park, 280 oldal, 5999 Ft.

Durica Katarína: Mennyit adtál érte?

Bár a béranyaság fogalmát körüllengi nem csekély mértékű bizonytalanság – mintha valószerűtlen korok valószerűtlen megoldása lenne más méhében kihordatni egy gyereket –, a hírességek történetei mégis egyre közelebb hozzák a béranyaság kérdését a hétköznapi emberhez is. Az ilyen jellegű sztorikat hallva máris kérdések egész sora torlódhat fel az ember agyában a jelenség gyakorlati és érzelmi oldalát egyaránt érintve: rá sem pillanthat a béranya a születendő gyerekre? Mit érez az, aki a petesejtjeit váltja forintra? Mi alapján kell kiválasztani, ki szülje meg a gyerekünk? Durica Katarina ezekre a kérdésekre kísérli meg a válaszadást ötödik regényében, amelyben ismét női sorsokat állít középpontba ismét hihetetlen mennyiségű kutatómunkával a háttérben.

A béranyaságról négy nő sorsán keresztül mesél annak mindkét oldalát megvilágítva: azokét, akiknek nem lehet, vagy nem akarnak kihordani egy gyereket, és azokét, akik gyakorlatilag élő inkubátorként adják bérbe méhüket. Összeköti őket a kiszolgáltatottság, hisz mindkettő oldalnak az kell, amije nincsen: az egyiknek gyerek, a másiknak pénz. A Mennyit adtál érte? célja viszont pont az, hogy ne leegyszerűsített képet mutasson a béranyaságról. Szót és történetet kapnak a petesejtdonorok, meddők, gazdag és kétségbeesett nők, anyagi gondokkal küzdő szegények – mindenki, aki érintett ebben a rendszerben. Mert valóban egy rendszerről van szó, nemcsak az egyéni élettörténeteket mutatja be, hanem a béranyaság intézményét, amely ugyan idehaza illegális, az írónő a közösségi médián keresztül könnyedén eljutott olyan interjúalanyokhoz, akik érintettek benne. A Mennyit adtál érte? komoly gondolatébresztésre késztet egy olyan témában, amely még nem épült be igazán a köztudatba: olyan nők történetei, akik a testüket adják bérbe, és olyanoké, akik kétségbeesésükben ezt igénybe is veszik. (Polák Zsóka)

Piros Hó Kiadó, 287 oldal, 4990 Ft.

Santiago García – Luis Bustos: García!

Idén HBO-sorozat is készült az utóbbi évek spanyol képregénysikeréből, de a magunk részéről inkább az eredetit ajánlanánk. García és Bustos ugyanis erőlködés nélkül eltalálják a könnyed kémkaland és a politikai szatíra egyvelegét, amivel a sorozatváltozat kevésbé járt sikerrel. A hibernációból szabaduló, Franco diktatúrájában edződött titkos ügynök alakja amúgy is inkább a képregények lapjaira illik – tekintve, hogy egyértelműen Amerika Kapitány szuperhőstörténete ihlette –, Bustos pedig mangákat idéző, rendkívül dinamikus stílusban rajzolja meg a szélsőjobboldali kém rácsodálkozását napjaink progresszív, politikailag azonban megosztott Spanyolországára.

Az akciódús és helyenként paródiába hajló történet hátterében ugyanis az elhallgatott vagy eltemetett történelmi sebek, a kollektív emlékezet vakfoltjai sejlenek fel. Ezzel a stratégiával a szerzők két legyet ütnek egy csapásra: egyszerre teremtenek „spanyol James Bondot” és dolgozzák fel népszerű formában az elnyomó Franco-rezsim máig ható örökségének témáját. A képregénysorozatból eddig három rész jelent meg magyarul, és még egy várható. (KB)

Vad Virágok, részenként kb. 200 oldal, 3990 Ft.

Spáh Dávid: Még egyszer

A Família Kft. egykori gyerekszínésze hamar átállt a kamera másik oldalára: sorozatokat és színházi darabokat rendez, forgatókönyveket ír, reklámfilmeket csinál. A Még egyszer is alapvetően forgatókönyvként indult, hogy aztán végül Spáh Dávid debütáló regénye legyen belőle, bár nem titkolja, hogy filmként látná viszont legszívesebben. A Még egyszer főhősének élete annak ellenére van romokban, hogy látszólag boldog családja, csodaszép gyerekei és menő munkája van, mégis úgy csapja arcon az életközepi válság, hogy alig bír talpon maradni.

Ahogy az minden valamirevaló megcsömörlött férfiembernél előfordul, ő is a hibást keresi, a kifogást, a mi lett volna ha? kérdéssel próbálja lefojtani kesergését, ám hamar megtanulja, hogy nem árt vigyázni azzal, mit kíván az ember. Egy véletlen időutazással gyakorlatban is tesztelheti, hogy ki tudja-e javítani a hibáit a múltban, egyáltalán hibák-e azok, és jobb lesz-e az élete attól, mert kiküszöböli az általa rossznak vélt döntéseit. Spáh első könyve meglepően humoros és szarkasztikus vallomás a generációs szorongás mélyéről, csupa olyan félelemmel, kérdéssel és válsággal, amelyekkel könnyen azonosul bárki, akit már csapott arcon valaha a felnőttlét, érezte azt, hogy megbicsaklott az életútja, vagy épp hirtelen nem érti, mikor savanyodott bele a saját életébe – a szerzővel interjút is közlünk még a héten. (PZs)

Libri, 246 oldal, 4490 Ft.

Bono: Surrender – 40 dal, egy történet

A U2 sok szempontból utánozhatatlan, legalább annyira bírált, mint körülrajongott énekes-frontemberéről, Bonóról készült már egy nem is rossz életrajzi kötet, de annak is már majd’ húsz éve, ráadásul az interjúkötet volt, Michka Assayas kérdezte az énekest – egy saját szavaival íródott memoárnak azonban már nagyon itt volt az ideje.

Most ez is elkészült, a Surrendert végre maga Bono írta, ennek megfelelően a sztorik bőségesek és első kézből származnak, az őszinteségben pedig merjünk reménykedni. Ráadásul zenészről szóló könyvet ajándékozni mindig jó választás, mert azt azért remélhetőleg sejtjük a karácsonyi ajándékozott szeretteinkről, hogy ki milyen zenét hallgat, kiért rajong. Ez a kötet ráadásul az On The Spot alkotópárosa, Cseke Eszter és S. Takács András (nemrég velük készült interjúnk itt) könyvsorozatában jelenik meg, azaz az ő minőségi fokmérőjükön már átment, ami szintén jót sejtet. (BJL)

Open Books, 648 oldal, 8999 Ft.

Dave Grohl: A történetmondó

Még egy zenész-könyv az ajánlónkba, hasonló okokból: jól célozható ajándék, amellett remek kötet a család rockrajongó tagjainak – hiszen sokak szerint a Foo Fighters egyenesen az utolsó igazi rocksztár-zenekar, Dave Grohl pedig az egyik utolsó rocksztár. Nagy szavak – ám a Grohl által jegyzett kötet kevésbé pátoszos, inkább életszagú, sztorizós, karccal, bulival, vérrel-verítékkel.

A kötet nyilván nem hagyja ki a kezdetek alapos elmesélését, és a punk-grunge szubkultúra szárba szökkenéséről is mesél, Kurt Cobain személyisége és tragédiája sem marad ki, ahogy a legnagyobbak közé nőtt egykori dühödt kissrác örökké tartó elfogódottsága sem. Klassz ünnepi olvasmány: eteti magát, mégsem teljesen üres agyrágógumi. (BJL)

Helikon, 325 oldal, 4999 Ft.