A Népszava hosszú cikkben számolt be a Magyar Rádió kulturális vagyonának furcsa sorsáról – a hosszú írás szerint a közpénzből fenntartott óriási archívumban csak úgy lehet kutatni, ha a betekintő valamilyen személyes érintettséget is fel tud mutatni, jó ideje azonban kapacitáshiány miatt már ez sem lehetséges.
A tudományos kutatás a gyűjteményben 2010 előtt ingyenesen volt lehetséges, az MTVA azonban kutatási díjat számít fel, ami sokaknak komoly nehézséget okoz – nyilatkozta a lapnak a Rádiónál levéltárosként tizenhat évet töltő Sávoly Tamás, aki hozzátette:
Az MTVA a Magyar Rádió Könyvtárát és Sajtóarchívumát is elzárja részlegesen a nyilvánosság és a tudományos kutatók elől. A világhírű, 1100 iratfolyóméternyi, ma már egyetlen magyarországi sajtóarchívum dossziéit, cikkgyűjteményeit, azok nyilvános adatbázisait nem teszi hozzáférhetővé, ugyanígy jár el a hang- és filmdokumentumok vagy a Kottatár és a Műsordokumentumtár adatbázisai esetén is. Utóbbi gyűjteménye 1928-tól az elhangzott műsorok leiratait, szerzői szövegkönyveinek pl.: Kosztolányi, Kodály eredeti kéziratainak metaadatait tartalmazza
– írja a Népszava, ami arról is beszámolt, hogy a gyűjtemény látogatási és kutatási ideje nem szerepel a házirendben, a tudományos kutatókat pedig csak akkor fogadják, ha az az MTVA érdekeit szolgálja.
A kereskedelmi célú kutatáshoz az engedélyt a Tartalomértékesítési Csoport, az egyéb céllal érkezőket pedig mindössze az Archívum Iroda, vagy a Gazdasági és Vagyongazdálkodási osztály igazgatójának engedélyével szolgálják ki, ez azonban természetesen nem menti fel őket a kifizetendő magas óradíjak megfizetése alól.
További akadályt jelent az is, hogy az MTVA a magán- és üzleti célú felhasználáshoz is kér megbízólevelet, ezt azonban nem minden esetben bírálják el pozitívan: a lap egyik forrása szerint ebben
hatalomfitogtatás, baszkódás, intézményi paranoia és az a tévképzet is közrejátszik, hogy ők, mint a Coca Cola, a titkos receptjüket őrzik.
A világ legrégebbi stúdiópalotájából való kiköltözéssel teljes gyűjteményrészek váltak elérhetetlenné: a 2017-2022 között elszállított archívum – ami meglepő módon nem számít közgyűjteménynek, sőt, egy vagyonkezelő alapba van kiszervezve – bizonyos részeiről azt sem lehet tudni, hogy hol vannak.
A Népszava erre is hoz példát: az irodalmi vonatkozású iratanyag egy részéről úgy tudják, hogy
