Elhunyt az urbanisztika és az építészetelmélet fontos alakja, a magyar, angol, német és francia nyelven is publikáló Batár Attila, a Széchenyi Akadémia (SZIMA) tiszteletbeli tagja – tette közzé saját oldalain a Magyar Tudományos Akadémia és a FUGA Budapesti Építészeti Központ.
Az 1990-es nyugdíjazása óta Párizsban élt építész-szakíró 1925-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban kezdte és a budapesti Királyi Katolikus Egyetemi Gimnáziumban fejezte be. Érettségi után tagja lett a Pikler Gyula és Sós Aladár vezette magyarországi georgista körnek, majd 1944-ben tevékenyen részt vett az illegális antifasiszta ellenállásban.
A második világháború után az ELTE Bölcsészettudományi Karára, szociológia és történelem szakra iratkozott be, ahol 1953-ban történelemből szerzett diplomát. Az egyetemen – a pártból való kizárásáig – tanársegédként tanított, majd 1956 októberéig a Ganz-MÁVAG marósaként is dolgozott. Aktív résztvevője volt a forradalmi megmozdulásoknak és az Értelmiségi Forradalmi Bizottságnak, így 1957-ben letartóztatták, és fél évre börtönbe került.
A bölcsészpálya kényszerű elhagyása után elvégezte a budapesti Műegyetem építészmérnöki szakát, aminek kapuján 1963-ban kilépve a Középülettervező Intézetben, Jánossy György alatt szerzett gyakorlati tapasztalatot.
1968-ban elhagyta az országot és Párizsban dolgozott építészként Jacques Fernier irodájában. 1970-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol előbb Los Angelesben (Gruen Associates), majd San Franciscóban (Sandy and Babock), végül pedig New York-ban (D.P.A.) dolgozott építészként, illetve irodavezetőként. Tervezési engedélyét végül 1980-ban kapta meg, ami lehetővé tette, hogy építészeti irodák vezetője legyen.
Tervezési tevékenysége a tengerentúlon elsősorban lakóépületekre koncentrálódott, a magánházaktól kezdve a középmagas lakóházakig, de középületek tervezésében is részt vett.
1990-ben, nyugdíjba vonulása után Párizsba költözött, ahol haláláig élt.
Hosszú, szerteágazó, megvalósult munkákban gazdag franciaországi és amerikai egyesült államokbeli tervezői, tervezőiroda-vezetői gyakorlatban felhalmozott tudásanyag birtokában fordult az alkatának legjobban megfelelő építészetelméleti, közírói munkásság felé. Attila nézőpontja, kérdésfelvetéseinek sokasága és újszerűsége lényegesen befolyásolta a magyarországi építészeti írások tematikáját.
Az elmúlt több mint harminc év alatt építészeti és urbanisztikai témájú könyvek egész sorát írta és publikálta, amik magyar, francia, angol, és német nyelven jelentek meg. Évtizedeken át volt a le carré bleu, egy negyedévenként megjelenő nemzetközi építészeti folyóirat munkatársa, témái pedig felölelték az urbanisztika (mobilitás) és az építészetelmélet (a történelem szerepe az építészetben, és a pszichológia és az épület kapcsolata) fontos kapcsolatait.
Batár 2015-ben Molnár Farkas-díjat kapott, a következő évben pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) is tiszteletbeli tagjának választotta. Pályáját 2020-ban a Magyar Építőművészek Szövetsége Magyar Építőművészetért Éremmel ismerte el.
