Krimik? Ha egyet láttál, mindet láttad
– jelenti ki cinikusan Leo Kopernick, a léha bérrendező az Ecc, pecc, ki lehetsz? felütésében. Néhány perccel később megölik, noha nem a krimikre vonatkozó álláspontja miatt. Tom George-ot, az Ecc, pecc, ki lehetsz? valódi rendezőjét a hátralévő másfél órában sokkal jobban izgatja Kopernick elmélete, mint Kopernick meggyilkolásának története. Az mellékes. Sokkal nagyobb kérdés, hogy kíváncsiak-e még az emberek a krimikre.
A rövid válaszunk természetesen az, hogy igen. A tévében és a streamingoldalakon a műfaj továbbra is nagyon népszerű: az ezredforduló után a különféle Helyszínelők-változatok babonázták meg a nézőket, és a legutóbbi sorozatsikerek között is évről évre akad krimi, a Hatalmas kis hazugságoktól az Easttowni rejtélyeken keresztül Az utolsó lépcsőfokig. Más a helyzet a mozikrimivel.
Amikor Batman némi nyomozás után még pofán is vágja Rébuszt meg lángba borítja Gotham városát, miért elégednénk meg egy okoskodó mitugrásszal, aki tíz embernek magyaráz a könyvtárszobában? Így aztán a klasszikus krimi fokozatosan kikopott a moziból.
Ám az utóbbi években a helyzet megváltozni látszik. Előbb Kenneth Branagh érezte úgy, hogy nevetséges álbajuszt ragasztva vissza kell hoznia Hercule Poirot-t a mozivásznakra a Gyilkosság az Orient expresszen, majd a Halál a Níluson rendező-főszereplőjeként. Ezután Daniel Craig öltött szemüveget és szövetkabátot, hogy megoldjon egy Agatha Christie-regényekre emlékeztető, régimódi rejtélyt a Tőrbe ejtve hőseként akkora sikerrel, hogy a Netflix egyből kifizetett két folytatást. Közben mozgolódni kezdtek a kisebb költségvetésből, de forró krimiszeretetből dolgozó alsó-hollywoodi filmesek is (Az ifjú nyomozó, Confess, Fletch), most pedig az elsőfilmes Tom George állította csatasorba Sam Rockwellt, Adrien Brodyt és Saoirse Ronant, hogy elmélázzon, egyúttal elröhögcséljen az otthonos krimisablonokon.
Az Ecc, pecc, ki lehetsz? – a magyar cím kiötlőjének is kijárna egy alapos vallatás – ugyanis nemcsak simán krimi, hanem krimivígjáték. Méghozzá olyan, amely folyamatosan utal a műfaj kliséire, egyszerre alkalmazva és parodizálva azokat. Régi recept ez, Wes Craven ugyanígy közelített a kaszabolós horrorhoz a Sikolyban. A krimivel éppen olyan könnyű eljátszani ezt a „kint is vagyok, bent is vagyok” taktikát, mint a slasherrel, mert típusfigurái, jellemző fordulatai legalább olyan közismertek.
Az Ecc, pecc, ki lehetsz?-ben már ott elkezdődik a posztmodern tréfálkozás, hogy Kopernicket éppen egy Agatha Christie-színdarab, méghozzá a híres Egérfogó századik előadása után gyilkolják meg a londoni West Enden, valamikor az ötvenes években. Kopernick azért ülte végig az előadást, mert amerikai kollégáival filmet akart forgatni a színdarabból. Kreatív elképzelései („ide jöhetne egy autós üldözés!”) azonban nem tetszettek mindenkinek, mint ahogy Kopernick közmondásos nőügyei és adósságai sem tették őt rokonszenvesebbé a kollégák szemében. A gyanúsítottak tehát színészek, producerek, forgatókönyvírók és impresszáriók – csupa professzionális hazudozó. Aki megpróbál átlátni a szitán: Stoppard felügyelő, a Scotland Yard közepesen alkoholista nyomozója, valamint a mellé kirendelt, rendkívül elhivatott Stalker közrendőr.
Stoppardot Sam Rockwell játssza, aki néhány éve a Három óriásplakát Ebbing határában rasszista zsarujaként bizonyította, hogy bármelyik filmes rendőrőrsnek díszére válik. Stalker szerepében Saoirse Ronan ugyancsak egy korábbi szerepét melegíti újra, mert a rendező feltehetően azt kérte tőle, legyen pont olyan tűzrőlpattant és leleményes, mint A Grand Budapest Hotel cukrászlányaként volt.
Az Ecc, pecc, ki lehetsz? forgatása igazán megnyugtató lehetett abból a szempontból, hogy senkinek nem kellett olyasmit játszania, amit nem szeret. A mellékszereplők közül kiváltképp a Richard Attenborough-t, tehát a hetven évvel ezelőtti Egérfogó-előadások valódi főszereplőjét megformáló Harris Dickinson van elemében – az Arany Pálma-díjas A szomorúság háromszöge főszerepében is látható, huszonhat éves angol színészt idén érte utol a világhír.
Ez a kedélyeskedés kissé fárasztó. A filmet az menti meg, hogy a televízióból átnyergelt George és forgatókönyvírója, Mark Chappell mégiscsak hitet tesznek a mozikrimi létjogosultsága mellett. Néhány formai játéktól, főleg az osztott képmezők használatától eltekintve felvállalják az ódivatú krimidramaturgiát, és a műfaj újabb darabjaiba csempészett akció- és thrillerjelenetektől is jobbára eltekintenek.
Bonyolultnak tűnő, de valójában könnyen követhető játék ez, és nem is baj, ha különösebben mély gondolatok nem lapulnak a dupla-, sőt triplafedelű bőrönd mélyén.
Ám egyvalaki mégis vár ránk a film végén, rejtőzködve: Agatha Christie, akit George nagy szeretettel és némi iróniával gurít elő a befejezésben. Szó szerint előgurítja, ugyanis Agatha Christie-t ebben a filmben belecsavarják egy szőnyegbe. Ennek ellenére remekül érzi magát. Krimirajongóként azt kívánjuk, sokáig maradjon is így!
Ecc, pecc, ki lehetsz? (See How They Run), 2022, 98 perc. 24.hu értékelés: 6/10.
