A norvég, ír és magyar tagokból álló Mongooz & The Magnet hét éve alakult, azóta a hazai klubélet egyik keresett zenekarává nőtte ki magát, és játszottak többször is külföldön, egészen az Észak és Dél-Korea közötti demilitarizált zónáig jutottak. Most azonban a tagok közös története lezárul:
A nyár végén beszéltem erről először a többiekkel. Azt éreztem, hogy itt az ideje a saját utamat járni, és a szólókarrieremre koncentrálni. Az elmúlt időszakban annyira bizonytalanná vált a turnézás, meg úgy általában a zenészlét, főleg nemzetközi szinten, hogy egyszerűen belémhasított a felismerés, hogy nem várhatok tovább ezzel. Egy zenekar olyan, mint egy gyerek vagy egy kisállat, folyamatosan száz százalékos elköteleződést igényel. Az utóbbi időben viszont azt éreztem, nekem ez nem megy mindkét fronton. Ugyanakkor az életem egyharmadát a zenekarral töltöttem, és imádtam minden percét, ezért egyelőre nagyon félelmetes belegondolni, hogy ezt most magam mögött hagyom. De Magnusban is rengeteg érdekes ötlet lapul még, és biztos vagyok benne, hogy bármi is sül ki belőle, az nagyon izgalmas lesz
– mondta Ian O’Sullivan, a zenekar egyik frontembere.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már Ian bejelentése előtt is sokat beszélgettünk egy lehetséges re-branding (*re-banding) lehetőségéről, pusztán azért, mert a nyolc-kilenc év alatt, amióta Ian és Magnus együtt zenélnek, jelentős tagcseréken és zenei átalakuláson ment keresztül a formáció. Ezek után mondhatnánk azt is, hogy Ian kiszállása csupán alibi egy már ideje érlelődő döntés meghozatalára. De azért mégis egy kicsit többről van szó: a Mongooz and the Magnet – még az én fejemben is – valójában Magnus és Ian együttállása. Ez innentől pedig identitáskérdés. Azt hiszem, senki nem szeretne egy fél zenekarban játszani
– tette hozzá a dobos, Háló Gergő.
Az együttes utolsó közös munkája a Walk Alone című kislemez, amely ugyan még jóval a feloszlás gondolata előtt született meg, és a pszichedelikus, szintetizátorok uralta dal stílusban kicsit elüt a Mongooz & The Magnetre jellemző zenei világtól.
Amikor néhány éve elkezdtem írni ezt a dalt, akkor azt gondoltam, hogy egy újfajta zenei irány kezdete lehet. A sors iróniája, hogy végül a befejezést jelenti számunkra. Talán pont ez volt az a jel, amire vártunk. Rengeteg lenyűgöző élményen vagyunk túl, és sok nagyszerű dolgot vittünk véghez. Egyszer minden jónak vége szakad, és azt éreztük, mi most érkeztünk el erre a pontra, együtt
– így Magnus Måløy.
Ami a jövőt illeti, Ian az O’Sullivan nevű szólóprojektjére koncentrál, míg a többiek (Magnus Måløy, Háló Gergő és Csiki Áron) más néven, friss lendülettel vágnak bele az új zenekaruk jövőjébe. A Mongooz and the Magnet pedig jövőre koncerttel köszön majd el végleg a közönségtől.
