A bronzkorból származó, a németországi Nebra közelében talált háromezerhatszáz éves tárgy egyes tudósok szerint asztronómiai eszköz lehetett, mások szerint azonban ez égbolt legkorábbi ábrázolása, a lényegen mindez perszen em változtat, hiszen az 1999-ben megtalált korong a XX. század legfontosabb régészeti leleteinek egyikeként olyan betekintést engedett a kor társadalmába, amilyet korábban egyetlen lelet sem.
A kékeszöld patinájú, 32 centiméter átmérőjű nebrai korong
Az UNESCO A világemlékezete-programjának listáján is szereplő, az emberiség korai, égboltról szerzett ismereteibe betekintést nyújtó, a hallei Őstörténeti Múzeum gyűjteményének részét képező lelelet most először adják kölcsön egy külföldi múzeumnak: 2022. február 17-től július 17-ig a londoni British Museum Stonhenge-kiállításán szerepel majd.
A Stonehenge eredeti célja továbbra is rejtély, de a Kr. e. 2500 körül köralakban elrendezett kőtömbökből készített építmény a Nap mozgásához igazodik. A Napot és a napfordulókat a Nebrai korongon található szimbólumok is megjelenítik, és a szakértők úgy vélik, hogy a Nap központi szerepet játszott az észak-európai bronzkori vallásban. A korszak szakértője, Miranda Aldhouse-Green régészprofesszor szerint a nebrai korongon található szimbólumok egy egész Európára kiterjedő hitrendszerre utalnak, amelyben az emberek az égboltot, a Napot és a Holdat imádták, és ennek jegyében készült építményeiket a napfelkeltéhez vagy a holdfelkeltéhez igazították.
A korongot kardok, fejszék és más bronzkori tárgyak társaságában találták meg illegális kincsvadászok, és később egy rendőri akció során akadtak rájuk, majd kerültek a hallei múzeumba.
