Az elmúlt másfél év világszerte a koronavírus-járvány jegyében telt, így kis- és nagyvállalatok tömegei döntöttek a csoportos videóhívások mellett,így az emberek rendszeresen – akár nap mint nap – a saját arcukat látták viszont a saját számítógépük képernyőjén.
A sok esetben szörnyű felbontású webkameraképekkel a munkaadó meggyőződhetett arról, hogy a dolgozó tényleg részt vesz a mítingen – és nem csak bekapcsolta, majd magára hagyta a gépet –, a beszélőknek pedig nem csak állóképekkel vagy egy unalmas böngészőablakkal kellett szembenézniük, az első hallásra tökéletes gyakorlatnak azonban volt egy nem várt hatása:
Jó részük a saját arcával volt elégedetlen, sőt, arról beszéltek, hogy
így bőrgyógyászati vagy sebészeti megoldást kerestek a problémáikra.
Az online térbe helyezett események, illetve a páciensek számának növekedése közti összefüggésre a Wired vonatkozó riportjában nyilatkozó Shadi Kourosh, a Harvard Medical School dermatológiaprofesszora mutatott rá, aki számos kollégájával együtt saját bőrén tapasztalta a rohamot.
A nők és férfiak főként a nyakukon, illetve arcukon megereszkedő bőr kisimítására kerestek megoldást, de sokan jelezték, hogy az orruk formáját vagy méretét szeretnék megváltoztatni, ehhez pedig
A szakértők által csak Zoom-diszmorfiaként leírt zavarral küzdők a korlátozások feloldása után sem tűntek el a tengerentúli egészségügyi intézmények várótermeiből, így félő, hogy az a következő években a testképzavarok egyik, számos esetet okozó formájaként számos embernek okoz majd negatív gondolatokat, annak ellenére, hogy a webkamerák
